A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

ALKOHOLÓGIA 5.

   A TLRC és a TSZB közös kutatásainak eredményeképp imhol még egy csomó bűnöző, az aljasabb fajtából.

Az Inkvizítor

   Csakis az ő személyének köszönhető az a furcsa jelenség, hogy az ittas alakok mindenféle titkokat kifecsegnek, a szótlan, introvertált jelleműek beszélni kezdenek, a beszédesek konkrétan fosni kezdik a szavakat és elkotyogják, milyen volt a kutyával. A fogasok mögötti félhomályban áll a zord arcélű, komor Inkvizítor - láttára a pityókás és megrettent áldozat mindent elmond, jobbára az igazat, ami később borzalmas galibákhoz, váláshoz, gyilkossághoz vezet. A XXI századi tudomány még nem fejtette meg, mitől fecseg sok ember józanul is.

A Boogie Man

   Zenés-táncos italozóhelyeken őgyeleg, az alkalmas pillanatot kivárva egyszer csak odapattan hatalmas injekciós tűjével a mit sem sejtve poharazgató áldozathoz, és a tűt a combjába döfve beleoltja a boogie-t. A dózis hatására az áldozat a táncparkettre ugrik és eleinte Travolta-imitátorként, majd lambada-sztárként, végül rock'n'roll-bajnokként vonaglik.
    A Boogie Man különösen kegyetlen tréfái közé tartozik, hogy miközben a beoltott áldozat már éppen Fred Astaire-t megszégyenítő táncával kápráztatja a kiszemelt nőt, hirtelen újra akcióba lép, és gigászi tűjével hirtelen kiszippantja az áldozat lábából a korábban befecskendezett boogie-t. Ettől fogva az áldozat minimál lötyögést mutat be, nevetségessé téve önmagát minden vendég előtt. Bebaszott, koordinálatlan, hadonászásnak és idétlen ugrándozásnak tűnő produkciója láttán minden hölgyismerőse szánalommal elfordul, a Boogie Man meg jót röhög a markába.

Az Optikus

   Fehér köpenyben, aggódó arckifejezéssel grasszál fel-alá. Amikor végre valaki inni kezd és az arca felfelé áll, az Optikus gyorsan odaoson és észrevétlenül kontaktlencsét helyez az illető szemére. Minden pohár után egyre erősebb lencsét tesz fel, az ember pedig nem érti, miért lát egyre homályosabban. Ha tréfásabb kedvében van, az Optikus nem csak a szabványos lencséket használja, hanem a speciálisan általa kifejlesztetteket is. Az egyre sötétebb lencsék keltik azt az érzést, hogy egyre halványabb a világítás a kocsmában, a szélén befeketített lencse pedig a csőlátást garantálja.
    Természetesen nem kizárólag gömbszelet alakú lencséket használ, ravaszul aszimmetrikusra csiszolt lencsék idézik elő a kancsalítást, az eleve hibásra előállított, egyenetlen felületű lencse pedig elsőrangúan kelti a kitörölhetetlenül könnyes szem érzését. Hajnaltájt az Optikus -akinek az arckifejezése közben aggódóról elégedettre váltott- kezdi használni a kombinált lencséket is.

Az Italügynök, vagy Emberkedő Krapek

   Az újabb italrendelésre induló, többnyire már ittas személyt támadja meg. Alattomos módon közelébe férkőzik, és a fülébe susog olyanokat, mint pl. "aki férfi, töményet is iszik!" vagy "miért nem rendelsz már mindjárt két italt?" vagy "itt az ideje meghívni mindenkit!". Mint minden értékesítési szakember, ő is tudja, hogy minél gyengébb a célszemély tudata, annál eredményesebb a marketingfogások hatása. Ráadásul a modern reklám követelményeinek megfelelően ügyesen úgy manipulál, hogy a célszemély a beletáplált vásárlási szándékot saját döntésének érezze, melyhez a környezet lebeszélő törekvései ellenére is foggal-körömmel ragaszkodnia kell.
    Ő a felelős az olyan utolsó rendelésekért, amit teljesen egyértelmű, hogy már képtelen lesz elfogyasztani a csuma részeg delikvens, és az ő ténykedésének az eredménye, hogy a gyanútlan italozó hajnal kettő táján italrendelés közben egyszer csak úgy érzi, itt az ideje leadni a rendelést egy hétcsillagos metaxára, vagy a legdrágább tequilára, annak ellenére, hogy az ócska pálinkáktól szétégetett ízlelőbimbói már nyilvánvalóan képtelenek bármilyen folyadékot megkülönböztetni.
   Ha a finomabb módszerekkel nem ér célt, stílust vált és önérzetében próbálja megtámadni a kiszemeltet. A fülébe duruzsol, gúnyosan metsző hangon: "Ember vagy te?!" (pökhendien) "Nem mered meginni", "Gyáva vagy", "Nem vagy férfi, ha nem kérsz még két felest!" - erre persze az áldozat felbátorodik s részegen dülöngélve kotorászni kezd pénzért, mire pajkosan vállon veregeti (Jól van, menni fog!) majd egy óra múlva vinnyogó kacagással lép át a pult előtt heverő tetemen.

Az Öreg Törzsfőnök

   Az Ügyésztől ellesett vádló arckifejezéssel, kissé szomorkásan, néha byroni spleenben és lógó tolldíszben áll a táncparkett körül gomolygó misztikus (cigi)füstben. A védtelen, ártatlan tagot vádolja az indián civilizáció elleni fél évezredes összes bűntettért, de nyújtja a békepipát, mire a delikvens ösztönszerűen rágyújt s remegve homlokhorpadásig szívja a blázt. Az öreg az éjszaka folyamán egyre gyakrabban keresi fel a szisztematikusan leittasodó áldozatát, ki rendre elfogadja a dohányt és tövig szívja a dekket, majd hajnalban köhögőroham fogja el, mitől roppant csúnyán fuldoklani kezd, végül zagyva álmot lát ittas bódulatában, hol kipingált, amúgy pucér navajo és mochika indiánok táncolnak a nagy füstben és nem érti, miért robban szét a feje reggel.

Az Emlegető Ember

   A heveny csuklásroham nem a túlzott poharazás miatt van, hanem ő okozza. Különösen ravasz, óvatos teremtmény, képtelenség elkapni. Meg sem jelenik a tett helyszínén, hanem otthon, könyvtárszobájában ülve leemeli a polcról az aznap éppen italozók jegyzékét, majd felütve azt találomra kiválaszt egy nevet. Eleinte kéjes vigyorral motyogja, majd egyre gyorsuló tempóban, egyre hangosabban harsogja, ütemesen rikoltozza a nevet, tébolyult kacajokat hallatva.
    A rettentő csukláscsapás néha elmúlik pár percre - de a gazember szeret visszatérni már megkínzott áldozataihoz s újfent skandálni kezdi a szerencsétlen nevét, mikor az már-már ünnepelné kínjai elmúltát. A szerencsétlen próbálkozhat bármilyen népi gyógymóddal, csak az Emlegető Ember kénye-kedvétől függ, hogy mikor marad abba az akár egész estéjét megkeserítő csuklás.


   Nelegy kivancsi (muki27@freemail.hu) megtalálta a maffia egy újabb tagját.

A Hangtechnikus

   Ő az akusztika nagymestere, ismeri szakmája minden csínját-bínját. Általában 2-3 kör után jelenik meg. A gyáva féreg először a nőket támadja meg. Figyeli, hogy a Csiklandozó Pasi kinél lép akcióba, és rögtön úgy rendezi el az akusztikai viszonyokat, hogy az adott nő gyöngyöző kacaja idegtépő vihogásként csapódjon a körülötte fogyasztók dobhártyájára. Ezután kivár, majd elmélyíti a beálló csendet, és felerősíti annak hangját, aki tevékenységét a "na má' megin' egy részeg picsa" beszólással nyugtázza.
   Később hajlamos az Inkvizítor hoz csapódni, és áldozatának vallomását olyan hangossá tenni, hogy azt az egész kocsma hallja.

A Telefonbetyár (Átnevezési javaslat és kiegészítés a Telefonszám-beíró Pasihoz)

   Amikor valaki épp korsójáért nyúl, egy ügyes mozdulattal elcseni a telefonját. Majd - mivel remek parodista - a telefon tulajdonosának hangját utánozva felhívja annak ismerőseit, és mindenféle sületlenséget hord össze. Ő is sokszor tevékenykedik együtt az Inkvizítor ral: a vallatás folyamán megszerzett titkok mondja el azoknak, akikre éppen a legkevésbé tartozik.

« vissza