Sue-Anne Richardson és Jeff McNemara:
Ölelj, míg jön a hajnal... - 13. rész

   John pénisze a soha nem érzett izgalom hatására a megszokottnál is sokkalta nagyobbra duzzadt, és már-már egy nemesen egyszerű, ám furcsán hajlított dór oszlop benyomását keltette. Cynthia, aki maga is rettenetesen felajzott volt, egy kicsit meg is rémült, azaz megrémült volna, ha John időt hagyott volna neki erre - az adott körülmények között felesleges - érzésre. Bár John érezte a felelősséget, nem hezitált - sohasem szokott - és egy erős lökéssel elinditotta lokomotivját a gyönyörbe vezető úton. Cynthia az első behatolástól egyből elélvezett, azonban még felsikoltani sem volt ideje, mivel a gyönyör újabb hulláma már az első orgazmusánál is elemibb erővel ragadta tovább egy olyan dimenzió felé, amelynek létezését Cynthia eddig nem is sejtette. A kéjtől Cynthia észre sem vette, hogy érintetlenségének bizonyitéka vérré vált és igy Johnnak ajándékozta minden nő legféltettebb kincsét. John kéjérzetét ez rettentő módon felfokozta, mivel még sohasem vette el nőtől azt, amit igaz leány a férjének vagy az Igazinak tartogat (bár Thaiföldi és más távol-keleti útjai során számtalan ilyen "kincset" adtak el neki borsos áron, de ezek a kincsek mind hamis gyémántnak bizonyultak). John és Cynthia órákon át folytatta a szeretkezést, testük tökéletes harmóniában mozgott órákon át akárhány pozícióban adóztak is a szerelem oltárán és megszámlálhatatlanszor juttatták el egymást a gyönyör csúcsára. Végül megfáradtan, egymást átkarolva elvonultak John szobájába, ahol az álom egyszerre ringatta el az összefonódott párt.

...Cynthia elmosolyodott, ahogy így eszébe jutott minden, milyen nehezen adta meg magát és milyen sokáig várt. Most már nem bánta, hiszen pontosan John volt az a férfi, aki az Ő párjának teremtetett. Elégedetten húzta magát össze a takaró alatt és Johnhoz gömbölyödött.
- Szeretlek - csúszott ki akaratlanul is a száján. John lassan megfordult és a szemébe nézett:
- Én is szeretlek és én ezt még soha nem mondtam senkinek. Nem éreztem még ilyet, de ehhez hasonlót sem. Nem tudtam, hogy van ilyen boldogság a földön. Szeretném, ha mindig együtt maradnánk, szeretném, ha gyerekzsivajtól lenne hangos a házam és szeretném eljövendő napjaimat veled tölteni. Együtt megöregedni és életünk minden fontos pillanatát megosztani egymással.
- Így legyen. Nekem semmi kifogásom ellene - súgta Cynthia, és finoman izgatni kezdte John péniszét.
- De még nem vagyunk öregek és sok bepótolnivalóm van, tanulnom kell még a szexualitást. Úgyhogy ne beszélj annyit, hanem ölelj!
- Így lesz Drága! Azt hiszem, ilyen mentalitással soha nem lesznek problémáink... Ezzel hosszú csókban forrottak össze, és érezték, ez eltart életük végéig...

Vége.