« vissza

   Az első szociológiai tanulmány szerzője/témája Gacs László. A szerző megjárta az élet sűrűjét, többször verekedett és megverték, vett már részt kijózanító kúrán, valamint kényszergyógykezelésen. Megmerítkezett a kapitalista kisiparban és a politikában is, a MIÉP-ből túlzottan radikális elképzelései miatt rúgták ki. Jelenleg is aktív alkoholista.
   A tanulmány témája a Kézműves Kamara fizetési felszólításaira való reagálás, a szociológiai eset pedig maga a szerző.
   A mű a valóban postára adott, átfésült, stilisztikailag és helyesírásilag erősen javított változat. Az eredeti lényegesen hosszabb, csapongóbb és hemzseg a helyesírási hibáktól.
De igazán így frappáns, kicsit a piaci árusok élőszóbani vitáinak az ízével, valamennyire hivatalosan kezdve és a végén iszonyatos személyeskedésbe torkollva.

GACS LÁSZLÓ SZOCIOLÓGIAI ESETTANULMÁNYA

Tisztelt Kézműves Kamara!
Tisztelt Iványi Attila Ügyosztályvezető Úr!

   A nevem Gacs László, ruhakészítő kisiparosként tart nyilván az Önök kamarája és folyton folyvást küldözgetik a fizetési felszólításokat a kamarai tagdíj fizetése miatt.
   Nos, én nem kérdőjelezem meg az Önök számításait az összeg valószínűsége miatt, mivel végülis ugyis annyit számolnak ki tagdíként, amennyire joguk van. Pusztán egy a probléma, hogy a nem létező jövedelemből nem lehet fizetni kamarai díjat, amiért - és ezt csak zárójelben írom - az elmúlt öt év alatt még semmi ellenszolgáltatást nem kaptam Önöktől, még csak egy példány Kereskedő újságot sem, ami egyébként járna havonta, amint azt egy kolléganője elmondta egy alkalommal, amikor felhívtam telefonon.
   Én ezt az egész kamarai díjat inkább - a régmúlt időkre emlékezve - valami tizednek, sarcnak, vagy valami pénzt akarok semmiért címmel tüntetném ki, mivel én Önöktől még tényleg semmit az ég adta világon nem kaptam, csak fizetési felszólítást.

   Ebben az országban nemhogy segítenék az iparosokat, hanem inkább lehúzzák a bőrüket. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de tényleg, kérdezem Önt: Ön fizetne semmiért? Valószínű, hogy nem, mert ha igen, akkor nem ebben a pozícióban lenne, hanem valamelyik pszichiátriai osztályon kezeltként.
   Arról pedig igencsak nem mi, iparosok tehetünk, hogy nem tudunk fizetni, ugyanis amióta tombol ez az úgynevezett nagy demokrácia, azóta ezt az országot elárasztották a kínai, koreai, tajvani és egyéb ázsiai országok gagyi ruhakölteményei fillérekért, és így a jó minőséget gyártó hazai iparosnak esélye sincs - ez alatt most értem a ruhakészítést -, hogy jövedelemre tegyen szert, mivel a lerongyolódott kispolgárok nem engedhetik meg, hogy néha-néha vegyenek maguknak egy-egy jobb darabot, ami igaz drágább, de legalább tartósabb, mint pl. a két mosás után eldobandó kínai póló.

   Kérem, gondolkozzon el ezen tisztelt Uram, és ha úgy gondolja, nyugodtan pereltessen be, mert fizetni azt nem tudok.

   Ha átgondolom - persze csak feltételes módban-, hogyha netalán jól menne az ipar, valószínű akkor is meggondolnám, hogy egy huncut vasat is befizessek az Önök kamarájának. Vagy tegyük fel, hogy jóhiszemű kispolgár vagyok, aki mindenféle fizetési felszólítástól retteg és azonnal rohan a postára és befizet mindent, mivel fél az Önök által építgetett hierarchiától. Ez tévedés, mivel én nem riadok vissza efféle álhivatal által bizonygatott fenyegetésektől, mivel csak annak van vesztenivalója, akinek akinek tényleg van valamije. Nos, nekem nincs semmim, csak az ilyen gyatra módon összeállított fenyegetések, amelyek az Önök felszólításaiban nyilvánulnak meg. Szerintem ez nagyon kevés, sőt mi több, a józan ész diktálta érzések szerint szinte reménytelen az Önök számára.

   És végül szeretném érzékeltetni Önnel, hogy nem egy "beszari" kispolgár írja e levelet, hanem olyan valaki, aki képes harcolni iparos társai nevében is.
   Szeretném a tudomására hozni, hogy ezen kis társadalmi rétegről éppen elég bőrt lenyúz az adó és a TB. Kinek van ezek után olyan levegő, vagy inkább lebegő hivatalra szüksége, mint az Önöké?

   Tételezzük fel, ha mindenki úgy gondolkodna, mint én, akkor Uram, Ön böngészhetné az Expressz újság állás rovatát és nem várná el mások szenvedése által megszerzett forintok befizetését egy ilyen humbug cég nevében, aki csak az ország préri farkasai.

   Mégegyszer kérem, ne értsen félre, gondolkodjon és válasszon egy tisztességes elfoglaltságot magának, hiszen ez Önnek sem jó.

Budapest, 1999. szeptember 15.
Gacs László

« vissza