A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. június 17. szombat - Pilisszentiván, sportpálya (Rock A Villa Körül Feszitvál) este 10-től.

Az utolsó nem kishír jellegű frissítések:
- Képek a 2015. október 24-i hatvani koncertről
- Vélemény a 2015. október 24-i hatvani koncertről

A régebbi frissítések »

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2007 április 12.-ei szegedi Apostolok Tanyájás koncertről

   Eredetileg úgy volt, hogy az igéző nevű „Muffins" csajzenekarral fogunk együtt fellépni, ami őszinte bántunkra nem jött össze. A hely a régi szögedi Regheőst idézte föl emlékeinkben, tekintve hogy az is a halál faszán volt, gyakorlatilag már falun, ahova városi ember normál esetben ki sem teszi a lábát, és akkor egyszer csak minden előjel nélkül kiözönlik oda egy halom egyemista meg főisis, ott aztán jól berúgnak, majd hajnal fele különféle kalandos utakon megpróbálnak hazajutni.
   A Regheőssel a párhuzam stimmel a kocsma különös miliőjét illetően is. Magas, rasztás szőke viking ember a tulaj, hamahama hozzánk vágnak egy rundó jégert, az értelmiségi hangulatot erősítendő kémcsőben, alig hogy leszalad, már ott is a következő teli kémcsőállvány, jól van, megérkeztünk.

   Ami viszont lényeges különbség az egykori Regheőssel szemben, az a hangerő kérdése, az Apostolok Tanyája környékén ugyanis lakóházak vannak, annak ellenére is, hogy az embernek odautazáskor az az érzése, hogy a busz hamarosan le fog esni a térképről. Ennek megfelelően viszonylag korai kezdés, és teljesen konkrét korai befejezés. Hiába próbálkoztunk a buli végére a vidám akusztikus átdolgozásokkal, a bulinak mégis úgy lett vége, hogy a tulaj –igaz, többszöri kérés után – csak úgy viking módra lebaszta a villanyórát.

   Eccó mint száz, sokan kíváncsiak voltak ránk Szegedről, és nem csak a régi arcok, ötösre szórakoztunk és csillagos ötösre berúgtunk. Stroci egy kis zenés fotókollekciót csinált a bullerről, amit itt láthattok-hallhattok.

Végül álljon itt Stroci Májsztró szubjektív beszámolója, amit emilen kaptunk tőle:

"Na most elmondom mi van, oké?!

   Szóval – egyébként csáó – Nagyfater kerítésszaggató borából (tudom, hogy a pálinkát szokták így nevezni, de ez a bor megérdemli ezt a kifejezést) alapoztunk a Szent György téren, ahonnan már remek hangulatban indultunk el bicajjal. Az Aradi vértanúk terén már éreztük, hogy bajban leszünk a hely megtalálásával, a többiek is folyamatosan információéhségüket próbálták intelligens módon enyhíteni általam a pl „ Jó felé megyünk bazdmeg” és a „Hova az isten faszába megyünk mán’” szinte MTV híradós riporteri kérdésekkel. De „az alsóvárosi templomnál lévő aszfalt úton kő menni kurva sokat és majd ott leszünk, de ha már vonatsíneket látunk az már nem jó” válaszom valahogy kielégítette őket.
   Mikor próbáltuk a bicajokat lezárogatni, már hallottam, hogy javában (vagy php-ben) megy az MC Newton. Bemegyünk, kurva nagy sötétség 3 db 100-as Tungsram van felkapcsolva, kibaszott nagy füst, kurva nagy sor a pultnál. Ami persze nem is lett volna akkora baj, mert hiszen ez így szokott lenni, csak nagyon hely nem volt annak aki sorba szeretett volna állni piáért, ugyanakkor annak sem aki ott szeretett volna ugrálni. No aztán a pia fogyasztásával ez
később nem jelentett gondot. A zenére nagyon nem emlékszem, csak arra, hogy kurva jó volt a végén az a „Mindenki lenyúlja a timurlenktől a számokat”. Sweet home alabama átírása Rákk end roll dídzsíre. No aztán hányás az este végén, haza bicciklizés.
Szóval kurva jó volt."

« vissza