« vissza

... a 2006. szeptember 14.-ei A38 hajós koncetről (FLASH-fesztivál)

   "Szervusztok! X.Y. vagyok az A38 hajótól és szeretnénk benneteket felkérni egy koncertre!"-kezdődött az a telefon, ami -mármint ezen kezdőmondat- hatására úgy éreztük, érdemes volt annyi évet beleölni a zenekarba, érdemes volt stúdióba járni, érdemes volt lemezt csinálni, érdemes volt klipet csinálni.
   Egy komoly bástya fog most ledőlni - gondoltuk. Régen szerettünk volna az A38-on játszani, de a jelek szerint túl sokan ismernek bennünket, mert az A38 plakátjain rendszeresen csak olyan művészek jelennek meg, akikről egész Magyarországon kizárólag a bennfentesebb DJ-k hallottak. Kérdés persze, hogy melyik jobb, ha az ember komolyan elismert underground művész, bár ehhez kötelességszerűen hozzátartozik, hogy annyira undergroundnak kell lenni, hogy jószerével senki se ismerje az embert, vagy ha ismertebb, de akkor az elitista undeground helyek maradnak zárva előtte.

   De most...! Most megtudjuk, milyen is az A38-on játszani, legfeljebb nem kívánkozunk oda soha többet. Vagy legalábbis nem vágyunk rá annyira. Mintha az ember hosszú kerülgetés után egy reptéri VIP-váróban sikeresen becserkészné mondjuk Claudia Schiffert és kiderülne, hogy nem is szop olyan jól, ez azért helyére tudja tenni a dolgokat. Ráadásul nem is mi tolózkodtunk, hanem felhívtak minket. Hogy játszanánk-e ott. Eeeejha! -jutottunk idáig a gondolatsorral, amikor elhangzott a következő mondat is.

   "Mert lesz a FLASH-fesztivál és hát a Barcs Miki nagyon akarta, hogy meghívjunk benneteket is."- folytatódott a telefon, ami újraindukálta a dologhelyretevős gondolatsort, csak ebben nem Claudia Schiffer szopott. Mindegy -gondoltuk- reméljük, Barcs Miki egyszer bejut a Zöld Pardonba is.

   Ami az A38-ban fogadott bennünket, az az unott vérprofizmus volt. Van az underground köznek szánt underground hely, ez olyasmi, mint a K.u.K. hadseregben a legénységi kupleráj. Meg van a tiszti kupleráj, ahol nem bolhás az ágy, nem csorog még az előző baka leve a résből. De azért csak a baszásról van szó, és a kurva -bár összehasonlíthatatlanul ügyesebb- itt sem tesz úgy, mintha tényleg érdekelné a tiszt úr kardbojtja.

   Közepes mennyiségű embernek nyomtunk egy egész jó koncertet. Az egyetlen, ami osztályon felüli volt, az a hangosítás, meg a hangosítóemberek. Pedig minden rosszra fel voltunk készülve, nagydarab bádoghangár, jesszus. De a nagydarab bádoghangár hangelnyelő elemmekel végigburkolva, a hangosító pedig az önmagát összefosott erősítőt látva eltűnik, egy perc múlva előjön, hogy "nincs másik, mi legyen?" "Öh, vonal, kontroll". "Jó." Újabb egy perc, "ebbe dugjál." és kész és jól szól és figyelnek és amikor az ember alsó kvadrofóniával kéri a prezencet, akkor öt másodperc alatt betekerik neki, hihetetlen.

   Szóval több dologért is megérte ide eljönni, láttuk, milyen is ez, itt is voltunk, pipa. Egy underground hely a budai oldalon, azt hisszük, mindent elmondtunk. Nem tudjuk, szeretnénk-e ide megint eljönni. De valószínűleg igen, bár van bennünk ellenérzés is rendesen, mint a hippiben, aki kénytelen öltönyben elmenni a gyárigazgató apuka karácsonyi partijára.

« vissza