« vissza

... a 2004. augusztus 19-dikei JATÉ-s gólyatábori koncertről

   Majdnem nem vállaltuk be, a JUGYU-sok ugyanis több körön betenyereltek nálunk. Volt már három ilyes koncertünk (mármint JUGYU-s gólyatábor), ezek egytől egyig katasztrofálisak voltak. Legutoljára pedig egy (nem gólyatábori) JUGYU-s rendezvényen némi anyagi vitánk is volt, nem a mennyiről, hanem az egyáltalánról. Lehet, hogy most illúziókat fogunk rombolni, de mi ezekért a fellépésekért pénzt kapunk, legalábbis szeretnénk. Persze, persze, mi művészek volnánk, vagy miafasz, de versért nem adnak sört a büfében. Ezért a fellépési feltételek közé tettük az előrepézt, gondolván, ebbe vagy nem fognak belemenni, vagy ha igen, akkor jó. És jó lett.
   A helyszín is biztatónak tűnt, a szokásos öthalom helyett partfürdő, talán nem tűnnek el a gólyák a picsába, meg lesz utánunk másik zenekar is, végre bulizunk egyet, mert másnap gusztushúsz, nem kell munkába menni.

   Megérkezéskor vártak bennünket, bekísértek a színpadig, óh. Közvetlenül utánunk jött egy furgon, a zenekar félig elalélt, hogy ebben a Neo ül, nahát, micsoda hírességek stb. őket fogjuk esetleg részegen lehányni, a szervezőknek egy jó pont. Láttuk, hogy ennek a fele sem tréfa, azonnal el is kezdtük cseppfolyósítani a kapott sörjegyeket. Megjegyeznénk, hogy az 1 jegy-1 sör árfolyam is eléggé úri volt, ismét egy jó pont, amit a tetűlassú csapos néni azonnal elfelez.

   A beállás azonnal némi problémát okozott, a Neósok ugyanis kijelentették, hogy ők a saját szerkójukat szeretnék először feltenni a színpadra. Mert nekik elöl van a dob, egybeépítve valamivel, amit aztán nehéz arrébb tenni. Itt jött a zenekar nem elalélt fele. "Elöl a dob, valahogy úgy, ahogy a Takács Tamásnál?" kérdezte meg Fisher jóindulatúan, próbálván megérteni, mit is szeretnének ők elérni. Ebből persze azonnal kitűnt, hogy -hírnév ide vagy oda- Fishernek fogalma nincs, mi is ez a Neo, hogyan áll fel, milyen zenét játszik, akármi.
   A Neo felpakolt, ők boldogok voltak, Fisher végre látta, miről van szó, ő is boldog volt, a többiek meg elmentek a büfébe, ők is boldogok voltak. Közönség sehol, bizonyára ők is boldogok voltak valahol, de mivel a pézt csakugyan megkaptuk, nekünk mindegy volt a nagy boldogság közepette.

   Aztán szóltak, hogy álljunk már be. Hallatlanul tréfásan bólogattunk a sörök mögül, hogy azon vagyunk erősen. Aztn felmentünk a színpadra és rájöttünk, hogy ez így nehéz lett, mert a Neo szerkója által meghagyott mintegy két méteren nehezen fogunk elférni. Ezért Jeti kiment a szerkó elé, azon a tíz centin egyensúlyozott, mint a macska és közben integetett, hogy jó lesz ez, elfér. Vagy csak hadonászott, mert annyira azért mégse. A Neósok ezt látva megszántak bennünket és hátrébb tették az egész berhát, nagyszerű. Közben bezárták a nagymedencét, többen kínjukban a színpadhoz jöttek.

   Hello Szeged, köszöntjük a gólyákat, szevasztok, tarackok! - hangzott el bevezetőként, diszkréten jelezve, hogy a színpad előtti sötétből a fényszóró által kiharapott belátható felület nagyobb részét nem az emberek foglalták el. De ez már nem számított. Itt buli lesz, ha picsa picsát eszik is, döntöttünk a rögtön második sör után, és úgy is lett. Mi legalábbis úgy gondoltuk, hogy úgy lett, aztán hogy a gólyák minderről mit gondoltak, azt nem tudjuk, volt hely hová diszkréten elszivárogni.
    A kezdetekkor már beállt kb. negyvenfős létszám végig stabilnak tűnt. Mi is stabilnak tűntünk, bár ahogy telt az idő, ez kezdett elmúlni. Jó vót ez nagyon, na, bár ha objektíven próbáljuk értékelni, tulajdonképpen átlagon felüli marhaságú, viszont közepes zenei teljesítményű koncert volt ez. Szerencsére még azelőtt lejöttünk, hogy a dicstelen vég felé mutató szeszfogyasztás nagyon megérződött volna a teljesítményünkön. Legalábbis mi így gondoltuk. És hogy milyen mély benyomást hagytunk, mire emlékeztek a jelenlevők, a koncertből, álljon itt egy emil.

   "Subject: lebasz-ás
   Tegnap vótam a szegedi partfürdőn, azt' találkoztam a Timurlenk tánczenekar embereivel. És akkor az egyik, valami junger, vagy dzsungel, mán nem emlékszem, erőszakkal rám tukmálta az egyetemi büfé sörjegyeit. Ez eddig rendben is volt, csak a kurva büfében A KURVA BÜFÉSASSZONYOK nem adtak tálcát, pedig ott volt egy a hátuk mögött. Na most: 2 kört kellett csinálnom, asztán be kellett fűznöm két ifjú, ám ivarérett csajszikát (szép nagy csöcsökkel, 4 db), hogy beszállnának-e a Tl zenekar sörszállítási projektjébe.
   Hát beszálltak, de ezzel még mindig nem lett vége: mert hogy maradtak még sörjegyek. Deus ex machina, mellettem termett egy, a győri Mediawave-ről általam ismert, az értelmiségi lét félútján járó zenészpalánta, akinek már faszom kiléve aszontam, itt van bazmeg, ingyensör, ingyenpina, hozd ide a söröket, csak nekem adjá mán egyet, mer itt ingázok másfél órája, a kurva zenekar beállva, én meg egy kibaszott kortyot még nem bírtam inni. Illetve igen, egy ujjnyi (horizontális) vodkát, de azt is a két fentebb emlögetött kislányok szíves vendéglátása okán.
   Sört akarok, ordítottam, és akkor a Timurlenk a lovak közé csapott. Mindezek után, vót még valami félplé-bekk zenekar, de az mán a faszomat se érdekelte.
   Hát így történt - így élünk mink ebben a balkáni porfészekben.
   Külön köszönet a szegedi bölcsészkarnak."

« vissza