« vissza

... a 2003. július 30-dikai szigetes koncertről

   Mint a mesebeli okos lány. Igen is, meg nem is. Persze belülről minden más (ezt jegyezzétek meg, olyan okos mondás, lehet is idézni mindenütt, persze csak a szerző megnevezésével együtt), lehet, hogy egy külső, független hallgató/néző pozitívan értékeli a produkciót, nekünk ez azért gondot okoz.

   Rögtön az első pech az időjárás volt. Amikor érdeklődtek nálunk, vajon a koncertünk alatt esni fog-e az eső, nagy arccal azt válaszoltuk, hogy á, a tavalyi koncertünk óta jóban vagyunk az Öreggel, megbeszéltük vele a dolgot. Több eset is lehetséges, vagy mégsem szeret bennünket az Öreg, vagy egy két hónappal ezelőtti koncertmenüje volt, amin még nyolckor kezdtünk. Vagy már kicsit szenilis, nem emlékezett pontosan, hogy mire kértük meg: hét és nyolc között semmiképpen ne essen vagy mindenképpen essen.
   Az előttünk játszó Marlboro Man elkezdett lepakolni, ezzel együtt elkezdett csöpögni az eső. Felmentünk, akkor kezdett el rendesen zuhogni, olyan érzés volt, mint amikor az ember a csótányos lakótelepi lakás konyhájába hajnal egykor belép a pótsörért és felkapcsolja a villanyt. Csak azt látja, hogy minden megmozdul, aztán tíz másodperc után üres a konyha. Mi is felmentünk a színpadra, a népek meg kétségbeesetten menekültek szerteszéjjel. Jó, talán nem miattunk, de akkor is rohadt deprimáló. Az eső precízen, pontosan az utolsó szám közepén állt el. No comment. Öreg, rábaszol még erre, van konkurencia, másnak is el tudjuk adni magunkat.

   A szigetes koncertjeink egy ideje arról szólnak, hogy így vagy úgy híresek (és mindenekelőtt kőgazdagok) leszünk, most a direkt marketing, PR, HR, SZSZSZR következett. Ennek jegyében (balról jobbra) Fisher mint Dr. Amalgám, a svédországi albínó néger fogorvos, egyben az Önök háziorvosa és gyógyszerésze, Taki mint Rásó Zoltán, az eladás pápája, a sales-isten, Janó mint Coccolino-maci, Jeti mint aktív és/vagy intelligens molekula, Sógor mint Galuska Béláné, szül. Pörkűtt Rozália, Dörti pedig mint Keményvízi Elek mosógépszerelő került fel a színpadra. És persze Iván, a mindenes, aki volt konferanszié, ultramagos initimbetét, súrolószer, meg minden egyéb. Ő tudhatott valamit, mert eredeti terveink szerint a felkonferálás után egy stagedivingot kellett volna bemutasson, de ettől ő elzárkózott, mondván nem lesz, aki elkapja. Igaza is lett. Feszegettük még egy darabig, hogy így külön érdekes lenne, de beláttuk, hogy utána neki nem volna jó.

   A koncert maga kissé zaklatottra sikerült, igyekeztünk volna, mert a kevés szám mellé sok köcsögséget zsúfoltunk be, ezért nem is vesződtünk a beállással. Emiatt persze bent mindenkinek az volt az érzése, hogy csak a dob szól. Taki, aki mint főmanáger uralta a terepet, szintén igyekezett volna pörgetni a műsort, emiatt időnként több dolgot összemixelt, ennek eredményeképp senki nem tudta követni, hogy mi is folyik éppen és mi is fog következni.
   De azért elszórakoztunk, volt karfiol-teszt, makacs szennyeződés, fűtőszálvizsgálat, minden, ami csak a reklámokban előfordul, mindennel azt bizonyítottuk be feketén-fehéren, hogy a Timur Lenk konzumálása javítja az életminőséget, erősíti a rágóizmokat, megszünteti a töredezett hajvégeket, általában a boldogságszintet növeli (több családtag Timur Lenk-konzumálása természetesen összevonható, így háromfős család esetén az egyénenként húsz évi Timur Lenk-konzumálása már a reinkarnációs szint elérését jelenti). Ja és közben zenéltünk is. A Zeneakadémián valószínűleg kifütyültek volna bennünket, ez a része nem volt túl higiénikus, hiába vittünk fel több sört is a színpadra.

   A koncert közepétől már kezdtek lenni emberek a színpad előtt is, a legnagyobb meglepetést a sok ismeretlen arc jelentette, akik ismerték a szövegeket. Köszönjük annak a kb. negyven hősnek, akik kiálltak értünk az esőbe.
   Nem volt ez rossz, de olyan jó se, nem sikerült olyan önfeledten köcsögre, mint a tavalyi. Kíváncsiak vagyunk, de tényleg, hogy ez hogy jött le kint? Véleményeket szívesen fogadunk . (Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza).

   Az Öreggel meg majd beszélünk még.

« vissza