« vissza

... a 2001. december 8-i Vekkeres koncertről

   Dupla szimpózium. Az egyik témája az alkohológia volt, a TLRC tagjai találkoztak a balatonmackóalsói Dr. Prof. Selyebivel, aki a jelek szerint éppen egy többnapos kutatássorozatot próbált egyetlen éjszaka alatt végrehajtani. Járt már nála a Mássalhangzótolvaj, sőt az Agyszippantó is, a mi érkezésünk után közvetlenül -szerencsénkre- éppen az általa felfedezett Gavallér Úr volt soron, úgyhogy Dr. Prof. Selyebi egy kedélyes egyméternyi sörrendeléssel alapozta meg a Timur Lenk koncertjét.

   Itt jött képbe a másik szimpózium, ami a "zene" tárgykörében került megrendezésre. A helyszín az átalakult Vekker, ami az átalakítás után is meghökkentően hasonlított eredeti mivoltára, csak került még egy portáspult a bejárathoz, valamint a középső részről eltakarították a székeket és az asztalokat, hogy a rengeteg megjelent zavartalanul tudjon tombolni. Mondjuk ez utóbbi változtatás tökéletesen felesleges volt.

   Némi meglepetést okozott, hogy a vártnál még újabb tulaja volt/lett a Vekkernek, aki rögtön szimpatikus lett: lejattolt Takival, közben tisztelettel beszélt jövőbeni együttműködésünkről, stb. ahelyett, hogy azonnal egy falka pitbullt uszított volna ránk.
   Konstatáltuk még, hogy a hangosítás is megváltozott, az eddigi Orion hangfal (mély) - Tesla táskarádió (közép) - Sokol hangszóró (magas) összeállítású torony mívesebbre és sokkal több helyet foglalóra lett kicserélve. A színpadra feltettek még három kurvanagy kontroll-ládát, elé még kettőt. Csak néztünk, ha ezek megszólalnak, le fogunk rezegni a színpadról, de legalább egy negyven százalékos halláskárosodást biztosan összeszedünk. Hálistennek ez is felesleges volt, mármint az aggódás, a kontroll-ládák a jóistennek sem akartak megszólalni, csak ott voltak és foglalták a helyet, de azt nagyon hatásosan.
   A Carpetbagger is bepakolta a dobokat, az alapokat, az effekteket, miegymást, mi pedig azon töprengtünk, hogy egyrészt megérdemlünk-e Fender alapokat, másrészt pedig hogy hogy a töcsbe fogunk hatan elférni a színpadon szabadon hagyott kb. másfél négyzetméteren.

   Egy négytagú együttes kezdett, bár ebből csak kettőt lehett látni, a ritmusszekció pici tajvaniakból állt, akik a billentyűs hangszerébe bújtak bele, meg kellett állapítsuk, hogy nagyon profin zenéltek, mármint a tajvaniak, a dobos halálpontos volt, ugyanúgy a basszusgitáros is. Ehhez járult ugye a billenyűs meg a gitáros. Elég sajátos produkció volt, bár a "Rendőr vagyok" című opuszuk nem volt rossz.

   Aztán jöttünk mi. Misét celebráltunk, Isten nagyobb dicsőségére. Ezt a koncert előtt tíz perccel találtuk ki és teljes beleéléssel voltunk olyan mívesen köcsögök, mint már nagyon régen. Endre sógor ugyanis felfedezte, hogy a jelenlévők többsége nem Timur Lenk-rajongó, evidens hát, hogy meg kell őket téríteni. Ezzel elszabadult a pokol, vagyis inkább a purgatórium. Taki mint Aranyszájú Zozó Atya hintette az igét, Fisher Testvér szerényen ministrált, a többiek pedig mint az Angyalok Kara nyomták kezdésnek a 21. zsoltárt, azaz a Sajtot evett Józsikát. Végig sikerült tartani a tempót, Taki már régen volt ilyen összeszedetten surmó.
    "És most Lakodalom Lajos Testvérünk kissé gyenge oratóriumát -amit átírtunk, hogy Istennek meg nekünk tetszőbb legyen- adnánk elő, mely az életről szól, mely, mint tudjuk, akár az erdő. Áldás, békesség, három, négy." A szám vége után szájához emelte a sört, húzott egyet belőle, majd imígyen szólt:" Igyátok ezt, mert ez az én vérem, mely kiontatik érettetek a bűnök bocsánatára. Cselekedjétek ezt a Timur Lenk emlékezetére!" Ésatöbbi, ésatöbbi.

   Ha lett volna olyan közönség, amely értékeli az effélét, szétszaggatták volna a helyiséget, de sajnos még olyan sem volt, amelyik nem. Csúcsidőben kb. nyolc ember tombolt a parketten. Az együttesek tagjain és azok közvetlen hozzátartozóin kívül nemigen voltak jelen mások, szacs iz lájf, nagyon kevés koncertünk van, ami igazán jól sikerül, azok csak egy részénél van jelen komolyabb közönség, mi afféle kriptosiker-zenekar vagyunk, marha jól játszunk, fergeteges hangulatot tudunk csinálni, csak olyankor a kutya sincs ott, hogy ezt észrevegye. Viszont legalább mi meg voltunk elégedve magunkkal, ugyan ezzel beleestünk a hiúság fertelmes bűnébe, de a francot érdekli ez, amikor van is mire elégedettnek lenni. Sört ide, de sokat!
   Utánunk a Carpetbagger nyomott Beatles-felállásban mindenféle Beatles-, Oasis, Lenny Kravitz-, Metallica, Nirvana-, stb, számokat, a saját lemezüket bemutatandó. No comment.

   Legvégül a Simonsos koncerten is megjelenő fanok egyike töredelmesen bocsánatot kért, amiért a másik holmi élettan-vizsga miatt nem tudott eljönni Szegedről, de talán megbocsátjuk neki ezt, ugye...? Biztosítottuk, hogy persze, mi megbocsátunk. Ő nem fog magának megbocsátani, ha megtudja, mit hagyott ki, azzal számolni kell, hogy minden bűn eleve magában hordozza a büntetést is. Szóval mindenki jöjjön el Timur Lenk koncertre, rúgjon be mint állat, megbocsáttatatik minden, vagy ha nem, hát kisnyúl.

Ámen.

Megjegyzés by Taki:
   Köszönet a híveknek, különösen az újonnan megtérteknek, legkülönösebben pedig annak a hívünknek, aki a buli után vallásos áhítatától vezéreltetve rögtön olyan speciális tömjénfüsttel kínálta Zozó Atyát, hogy az este hátralévő részében már csak csökkentett módban futott, hazatérve pedig, aggódó kedvese kérdésére válaszolva imígyen szóla:
   "Nincs mit tenni... Sajnos meg kell ölnünk az embereket, akik a föld alatt sugároznak..."
   Na, nesze neked Nostradamus! Megfejtéseket a kiadóba kérjük.

----------

Megjegyzés by Dr. Prof Selyebi:

   Azt hiszem, sikerült a T. zenekart felülmúlni alkoholfogyasztásban szombaton a Vekkerben. Remek. Hihetetlen szívóssággal elértem, hogy még a koncert kezdete ELŐTT taxiszerkezet segítségével hazafelé kelljen indulnom. Legalábbis úgy emlékszem, a koncertet nem láttam. És ez már a második ilyen alkalom. Ezért aztán haladéktalanul követelem a koncertkezdés időpontját matiné jelleggel délelöttre áthelyezni, akkor talán van esélyem, hogy a zenekar zenei tudását leellenőrizzem.
   Közben látom, a honlap koncertleírásából, hogy fent részletezett ittasságom másnak is feltűnt. Remélem, semmiféle bunkóságba nem csapott át önfeledt mulatozásom, az biztos, hogy másnap az Ügyész ébresztett, persze Parkinson bácsi is vele volt.
   Be is zárkóztam laboratóriumomba, hogy magyarázatot találjak eme szombat estére.

« vissza