« vissza

... a 2001. augusztus 14-i mártélyi koncertről

   Újabb négy évre megvan legalább 2 új szegedi rajongó! A SZETE tanárképző (ex-JUGYU) tartotta a gólyatáborát Mártélyon, ahol is a szervezők minket szemeltek ki arra, hogy elriasszuk a leendő elsősöket a szegedi felsőoktatástól. Az elképzelés alapvetően jó volt, csak azt nem vették számításba, hogy ehhez az is kell, hogy a szerencsétlenek csakugyan végighallgassák, mi is valójában a rakendroll.

   A zenekar pesti szekciója + a Dunakanyar legjobb szakszofonistája este indult előbb egy rövid dunaharaszti családlátogatásra Fisherékhez, ahol megtekintette a Szent Családot és kiadós chilisbab-fogyasztással alapozta meg az esti koncerthez illő szagélményt. Taki zalalövői nyaralását, Endre Sógor másnapos munkanapját, Jeti pedig a zebegényi kis britnik fűzését szakította meg a buli végett. Látjátok, Kedves Fideszes Funkcik ott a Magas Minisztériomban, ilyen fontos nekünk a felsőoktatás!

   Mártélyra érkezve már csak igen kevés időnk maradt a munkasörök elfogyasztására, beálltunk, kezdtünk és bárhogy is próbáltuk elbaszni, pörgős kis műsort nyomtunk a többnyire bambán bámuló kis gólyáknak, pontosabban a belőlük alakult -nem túl nagy létszámú- fogadóbizottságnak, amely tagjai felhős tekintettel ücsörögtek a koncertstadionként szolgáló sátor tőlünk legtávolabb eső végében. Ez persze nem általánosítás, ugyanis
1.) a vadul pogózó szervezőkön kívül még legalább két elsős is bemozdult. Egyikük, aki történetesen azonos a lemezborítónkat tervező Kata nevű ifjú hölggyel (ismét ezer köszönet, vállveregetés!) egyenesen hatalmas békaálarcban pattant fel a színpadra Taki mellé vokálozni.
2.) azért csak sikerült elbaszni jópár dolgot. Ennek legékesebb pédája Fisher szólója volt, amely legvégén lezáró hangként a rendelkezésére álló mintegy három oktávból sikerült megtalálnia azt az egyetlen hangot, ami a legkevésbé passzolt oda. Taki szövegfelejtései, illetve a koncert közepe tájától átköltései nem voltak zavaróak, tekintettel arra, hogy úgysem lehetett érteni, amit énekelt.
   A pesti szekció hazaútjának nyugalmát már csak alig tudta megzavarni a hirtelen gyorsasággal berúgott Taki hortyogása, ill. Jeti delíriumbeli ordító nótázása. Ők ketten olyan erős inspirációt kaptak a gólyatábortól, hogy másnap sem bírták abbahagyni az ivást.

   Egy szó, mint száz, ahogy a mjúzik-cikk is megállapította, valóban kezdjük kinőni az öregdiák-imázst, jó kérdés, hogy ami helyette van, az kell -e valakinek. Főleg annyiért, amit ezentúl majd jól elkérünk érte!

« vissza