A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. június 17. szombat - Pilisszentiván, sportpálya (Rock A Villa Körül Feszitvál) este 10-től.

Az utolsó nem kishír jellegű frissítések:
- Képek a 2015. október 24-i hatvani koncertről
- Vélemény a 2015. október 24-i hatvani koncertről

A régebbi frissítések »

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2001. augusztus 4-i Szigetes koncertről

   Zsiráf vót (ha valaki nem tudná, ez a "király"-ból kifejlődött "sirály" utódja). Számos független és függő hírforrás szerint ez volt a Timur Lenk pályafutásának legmívesebb koncertje. Ugyanezen hírforrások jó része azt is állította, hogy innen már csak lefelé vezethet az út. A Timur Lenk azonban be fogja bizonyítani, hogy annál még sokkal lejjebb is vezethet! Nem tudni, még egyszer bevállalunk-e egy efféle koncertet, tekintve, hogy iszonyú mennyiségű tökölődéssel járt a mutatvány.
   Azért nem biztos, hogy minden koncert előtt napokat rohangálunk egy retkes láncfűrészért. Ráadásul számos okból kifolyólag alig tudtunk inni a koncert előtt. Egy barátibb, nem ilyen rohanós koncerten -ahol van idő rendesen berúgni- nem biztos, hogy nyerő volna ilyes eszközökkel tréfálkozni, mindenesetre érdekes volna utána homokvárszétpisálós gyermekkorunk éltes tréfájával élve rokkantroll zenekarként folytatni a pályafutást.

   Meglepően időben, meglepően józanul érkeztünk be, ráadásul mindannyian. Ahogy befutottunk, már tereltek is bennünket a színpad felé, a szervezők kiosztották a sörjegyeket, de már tolulni is kellett a színpadra, ahol két EstFM-es fickó játszotta az agyát. Már idő volt, de nem tűnt úgy, mintha fel akarnának állni, Fisher -akinek már volt rossz tapasztalata az EstFM-esek időérzékével- készült, hogy beindítja a láncfűrészt, vagy legalább beszól nekik, de a többiek lefogták és ráültek.

   Aztán jöttek a nagy pillanatok. Ahogy zenéltünk, csak növekedett a tömeg. Amikor elővettük a pléhbekk számunkat, a hangulat az őrjöngésig fokozódott, nemhiába mondták sokan, hogy egy színpadi show sokat dobna a produkciónkon, ha már zenélni nem tudunk. De ebből nem lesz rendszer, hé! Tudjátok, milyen fárasztó hülyén ugrálni? Az igazi sikert az jelentette, amikor a hangosítók is bemozdultak, ráadásul az a viszonylag sok új, döbbent arc, a koncert végén az ütemes vissza! vissza! vissza!... Úgy éreztük, itt és most meghalhatunk, de aztán rájöttünk, hogy a sörjegyeink még megvannak, úgyhogy inkább mégse. Szóval koncert után egy perc alatt eladtuk azt a hat CD-t, amit csináltunk az alkalomra (Taki gondolt rá, hogy csinálni kéne vagy harmincat, de úgy döntött, hogy előző este/aznap hajnalban jól berúg és inkább nem foglalkozik a dologgal, hiába, első az együttes) aztán átmentünk a VIP sörözőbe, ahol először is tíz perc alatt elittuk a háromezer forintnyi sörjegyet, aztán kezdtük a buli pénzügyi mérlegét erősen deficitesbe fordítani. Mondom, hogy zsiráf vót.

   Utánunk az Emil.Rulez! jött, akiket nagyon utálunk, mert nem elég, hogy igen jól zenélnek, sajnos a szövegeik is felette mívesek. Ja, van profi webdizájnerük is, meg egy csomó egyéb olyan dolguk, amit a Taki szerint a mi önálló imidzsünk kialakítása érdekében át kéne venni. (Ha valaki ebben némi ellentmondást vél felfedezni, nem téved.) A honlapjukon látható emberekből egyet lehetett felismerni, a basszusgitárost. Meg volt velük egy csomó vendégművész, hja, így könnyű. Ha mellénk feljönne vendégként még mondjuk a Presser, esetleg a Tátrai, talán mi is jobban tudnánk zenélni. Na majd jövőre.

« vissza