A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2000. november 24-i Vekkeres koncertről

   Ami egyben Taki (és Giovanni) születésnapi bulija is volt. Ez a tény természetesen már jóelőre meglehetősen valószínűvé tette, hogy a) igen sokan lesznek, b) a megjelentekből igen sokan sakálrészegek lesznek, c) az együttes tagjai ez utóbbi csapatba fognak tartozni.

   És lőn a dolog felette ígyen, bizony, testvéreim az Úrban. Meglepetésünkre Taki egészen jól tartotta magát, azt vártuk, hogy már a koncert kezdetekor rendkívül ittas és mozgásképtelen lesz, de nem. Ez ugyan a koncert végefelé természetesen bekövetkezett, de akkorra már ez -ugyancsak természetesen- senkit nem zavart. A koncert annyiban az őszinteség jegyében zajlott, hogy mindenki legbelső önmagát adta. Ez például Takinál abban nyilvánult meg, hogy -hasonlóan az előző koncerthez- nem szűnt meg hangsúlyozni: mi tánczenekar vagyunk. A következő tánczenei szám egy tánczenekartól következik, amely tánczenekar már régen is a tánczene vizein hajózva tánczenélt, az ő tánczeneszámukat a Timur Lenk tánczenekar tánczeneileg átdolgozta és mint a tánczene nemzetközi tánczene-lokomotívja adja elő tánczeneileg, satöbbi, satöbbi.

   Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ha pl. a Timur Lenk a Zeneakadémián koncertezne, a teltházas tomboló taps ellenére Taki mindaddig nem minősítené sikeresnek a koncertet, amíg a jelenlevő öltönyös urak és nagyestélyis hölgyek a széksorokat félretolva önfeledt pogózásba nem kezdenének.

   Az ünnepélyes alkalom okán Jeti elhatározta, hogy elegánsak leszünk, mint állat, ezért a csapatot ellátta nyakkendővel. Megkérdeztük, melyik kukából öltöztet bennünket, vagy legalább árulja el, melyik vak szabóval dolgoztat, de ő csak rejtélyesen mosolygott, hogy ő komoly összegeket fektet az imidzsünk kialakításába, közben próbálta eldugni a blokkot, ami szerint valamit kilónként húsz forintért vett. Fisher sajnos felelevenítette egy már majdnem elfeledett régi szokását és rettenetesen bunkó volt. Arcán gyermeki mosollyal tuskózott válogatás nélkül mindenkivel. Szerencsére viszonylag rövid idő alatt nála is beállt a szeszmerev állapot, aztán már nem volt vele baj.

   A koncert előtt a segítőkész vekkeres ember beállítgatta az erősítőket, mikrofonokat, mindent. Ez kb. tíz percig maradt így, elcsavargattunk mindent, amit csak el lehetett csavarni. Ennek ellenére a hangzás... hát, olyan volt, amilyen, de mi csak egy dolog miatt aggódtunk, nevezetesen, hogy gyűjjék mán az a sör, mert hangszer, erősítő, efféle nélkül még csak-csak tudunk valamit kezdeni magunkkal, de ha sör nincs, megette a fene az egészet.

   Szóval igazi örömzene volt, nagyon élveztük a dolgot, a közönség kevésbé műértő része kevésbé, de végül is tettleges csendreintés nélkül sikerült befejezni a koncertet, igaz, az utolsó számokra már nemigen emlékeztünk. De hát ugye nem is erről szólt most a dolog. Booooldog szüüüliiiinaaaapooooot!!!

« vissza