« vissza

...az 1999. december 3-i győri koncertről

   Kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy semmi különös. Két részletben eljutottunk a helyszínre, ahol a tomboló tömeg volt az, ami egyáltalán nem várt minket. Álltunk ott a Graffiti előtt, enyhe félhomály, a háttérben a Rába zizgett, fűzfák bólogattak szomorúan, hogy igen, most aztán beletenyereltünk a jóba, meg mindent vastagon lepett a pilótakeksz szaga. Ja, a Graffiti a kekszgyár mellett van.

   Aztán előkerült egy szakállas, közepesen obdachlos kinézetű ember, aki "Söri" néven mutatkozott be. Mint kiderült, ő a szervező, vagy a Graffiti tulajdonosa, a fene tudja. Na, nagy baj már nem lehet, ha ez a szervező. Fent már javában ivott a Colorado, ők a hangosítást is beállították, mi már csak az újabb söröket kértük ki. Közönség is volt szépen, már ha beszámítjuk a Colorado tagjait, meg az ő hozzátartozóikat. Taki meg is jegyezte, minden olyan, mint a régi szép zsámbéki időkben, mi őket hallgatjuk meg, ők meg minket. Némi nosztalgiasörözés után, amikor a jegyszedő (később kiderült, hogy ő a tulaj) már nagyon követelte a kultúrát, nekiálltunk. Egész tűrhető volt. A Sógor időnként tétován nézett körbe, hogy mi az , amit játszunk, a Janó meg többször sikeresen kicselezett mindenkit, hiába, a foci sokat jelent neki, most sem tudott tőle teljesen elszakadni..

   Közben persze az elmaradhatatlan pisaszünet, mialatt a Colorado kierőszakolta, hogy az ottmaradt Fisher ahogy illik, mutassa be őket, mint a következő zenekart. Ezt már a második mondat után erősen megbánták, sajnos ismét előállt az a komoly rendszerhiba, hogy a Fisher mikrofonhoz jutott. ("Kozsó aszerint választotta ki az akkor még Krumplibogár projectnéven futó csapat tagjait, hogy mennyire tudják egymást jól seggbekúrni, valamint hogy minél nagyobb százalékot adjanak le neki bármiféle hőbörgés nélkül.") Különösen Kovács Misi örült, amikor mindenki számára világossá vált, hogy ez az igazi neve a Kocsis Miki helyett (Ennek sajnos külön története van még Szegedről). Végül csak sikerült elszakadnunk a színpadtól, ahová a közben kb. húsz főre növekedett közönség minduntalan visszakövetelt minket.

   Eztán jött a Colorado, szegényeknek semmi esélyük nem volt utánunk, ugye, aki csak zenélni tud... Kettő tájt, amikor mindenkit kidobtak a Graffitiból, egyéb kocsmákban egyéb ivások következtek Reggel hatig tartott a vígság, csak ébredés után derült ki, hogy a Kis Csapat végig folyamatosan tevékenykedve követte az együttest. Mindenki irgalmatlanul beteg volt, a Dörti sem hazudtolta meg önmagát, akkorákat rottyantott, hogy kipúposodott a kocsi oldala, a bent ülők menten még rosszabbul lettek, az ablak letekerése után kint besárgultak a házak, a kóbor macskák pedig önként vetették magukat a kocsi kerekei alá.

   Hajjaj! Na jó, kaptok egy rövidet, ám frappánsat, még ha szart is.

A kis Kohn otthon dühöng, csapkod: - Semmit nem találni ebben a kurva lakásban!
Bátyja, Móric odamorogja: - Hé, öcskös, nem szabad ám így beszélni! Mi marad így a családunk által régóta ápolt hagyományokból? Apánk magasztos emberideáljából? Anyánk fennkölt stíluseszményéből? Egy nagy lófasz...!

« vissza