A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

...az 1999. szeptember 3-i PeCsa-koncertről

   Hát... le kellett mondanunk. Janó ugyanis focizott előtte két nappal, a bokája pezsgősüvegnyire dagadt, lépni sem tudott, nemhogy dobolni. Pedig már mindenféle menedzserek be voltak izzítva, hogy csodát fognak látni/hallani, itt a jövő új reménysége, végre friss szelek fújnak a magyar könnyűzene poshadt állóvizébe(n). Az ő lelkén fog száradni, hogy ha nem leszünk mostantól sztárzenekar. De hát ő kiismerhetetlen ember: inkább jól lerúgatja magát a focipályán, hadd fájjon, minthogy híres legyen és egy valag pénzt kapjon azért, hogy szórakozik.

   A most már hivatalosan is TLRC (Timur Lenk Research Center) néven közismert közegészségügyi nyomozóhivatal tudományos munkatársai felfedezték a munkanévként "A kis csapat"-ként titulált bűnbanda további két tagját.

   A "Tüzesvasas muki" nem csak a hangulatkarbantartó üzemegységek környékén bukkan fel, de ilyenkor hatása annál pusztítóbb (lásd később). Nagyon aljas. A valódi pusztítást ugyanis nem maga végzi, hanem másokra bízza, egyfajta katalizátorként funkcionál. Türelmesen sunnyog és heherészve izzítgatja a kezében tartott vasrudat, míg eljön a megfelelő pillanat. Ekkor viszont gyorsan cselekszik: a forró vasat egy pillanatra áldozata nyakához érinti, ha több az ideje, mindkét oldalon. Az áldozat szinte semmit nem vesz észre, viszont a nyakán oldalvást marad egy (két) kék folt, amiből aztán otthon iszonyú kínos jelenetek adódnak. Ez persze ivás nélkül is előfordulhat, de ez csupán azt jelenti, hogy a tüzesvasas muki időnként merő szadista élvezetből a kis csapat többi tagja nélkül, saját szakállára maszekol. Ám ha a komplett banda üt rajta az emberen, nincs kegyelem. Az érintés után ugyanis jön a hipnotizőr, aki csak csettint és már a feledésbe is veszett az a fura nyaktáji fájdalom. Otthon pedig nem elég a mérgezés utóhatásait kiheverni, hanem az asszony folyamatos balhézása közepette kell rájönni, miért vagdossa a tányérokat a földhöz és emleget megcsalást. Pedig csak csendes sörözés volt az este, semmi egyéb.

   A "Tereprendező" nyugis fickó, ugyanis általában van ideje dolgozni. Munkája akkor kezdődik, amikor az áldozat betér a kocsmába. Ekkor nekilát és komótosan nekiáll tereprendezni: arrébb tolja az utcákat, kicseréli az utcanévtáblákat, más színűre vakolja a házakat, park helyébe lakótelepet tesz, találomra odahelyez egy folyót, stb., stb., attól függően, mennyi időt tölt el az ember az ivással. A tereprendező a kocsma közvetlen közelében kezdi tevékenységét, onnan elindulva egyre nagyobb távolságokba jut el, ha elég ideje van, átfesti még a városnév-táblát is.
   A hatás megdöbbentő. Az áldozat kilépve a kocsmából még azt hiszi, hogy egyszerűen hazajut. Itt balra, ott jobbra, amott a zöld ház utáni parkon át... És a tereprendező jóvoltából ez így nagyon nehezen szokott sikerülni. Az ember hosszan, elveszve mászkál összevissza, semmit nem talál, semmi sem ismerős. Amikor végre úgy érzi, hogy végre tudja, hol van, a következő sarkon szinte mindig kiderül, hogy csak egy szadista tréfának esett áldozatul. A tereprendező kedvenc trükkje ugyanis, hogy időnként egy darab ismerős terepet meghagy, amit aztán körülvesz tökéletesen más környezetből vett tereptárgyakkal. Szélsőséges esetben az áldozat hosszas bolyongás után kijut egészen a város széléig, ahol aztán a tábla felirata végleg sokkolja.

   Végül egy Hofi-Q/A, de tetszett:
- Miért választotta az MSZP a szegfűt jelképül?
- Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló.

« vissza