« vissza

   Az élet számos nagy rejtélyt tartogat. Ezek közül soknak a miértjére, hogyanjára csakis elképzelések léteznek. Például ki ölte meg Kennedyt? Hogyan tűnnek el hajók és repülőgépek a Bermuda-háromszögben? Miért nem világhírű a Timur Lenk M.G., és tagjai miért nem kőgazdag szoftverguruk?

   Ehelyt most a TLRC egy újabb elmélettel lép elő. A tárgy Enrique Iglesias valóságos, esetleg hamisított felvétele egy lengyel koncert alkalmával, amikor is minden playbackről ment, viszont az élelmes hangosító magnóra rögzítette mindazt, amivel Enrique közben a mikrofont terhelte. Az eredmény leginkább egy szexuális aktus közben megzavart és feldühödött pávián hangjára hasonlít, amelyet az őrjöngő dühkitörés közben valaki párszor hasbaszúr.
   Honnan, hogyan is indult ez az egész?

   Az itt következő párbeszéd, ami Julio Iglesias, a méltán világhíres apuka, és fia, az egyelőre tökéletesen ismeretlen Enrique között zajlik, teljességgel képzelt. Mindazonáltal igen sok mindent megmagyarázhat, van olyan jó, mint bármely más elmélet, ami pl. a Nazca-fennsík hülye ábráinak próbál értelmet adni.

Az Iglesias család

Enríke éppen indulni készül. Julio a kocsi elé áll, kezében egy mikrofon, amely meglepően hasonlít egy műfaszra. - Enríke...! Enríke!! ENRÍKE!!! - Mi van, papa? Nem hallom, amit mondasz! - Idefigyelj, Enríke, komoly beszédem volna veled. - Mi? Nem hallom!    Julio a mikrofonnal a motorháztetőre vág. Enríke még az átlagosnál is hülyébben néz. - A kurva életbe, Enríke, állítsd már le azt a kibaszott Ferrarit! A saját hangom sem hallom! ...Na végre. - Mi az, papa?! Sietnék! - Most ne siess, fiam. Úgy vélem, most jött el az idő, hogy a jövődről beszélgessünk. - De pont most? - Hét éve mindig ezt mondod! Igen, pont most!! Szállj ki a kocsiból! - De mér, papa? Annyi dolgom volna! - Ez most fontosabb mindennél. Szállj már ki és beszéljünk komolyan!    Enríke kiszáll, idegesen turkál az orrában. - Hrmh... Na jó. ... Mondjad, papa, mi az az olyan nagyon fontos. - Mondd, Enríke, elgondolkoztál-e már azon, hogy mit fogsz csinálni? - Hát, visszaülök a kocsiba, elhajtok a golfklubba, ütünk párat a haverokkal jól, este berúgunk jól, aztán megkúrom azt a kis borotvált pinájú vöröset, akit mutattam már neked, jól. Most el fogja hozni a barátnőjét is. - Nem úgy, hülyegyerek! Hanem az életben! Mihez fogsz kezdeni magaddal? - Már mondtam, nem? Elmegyek a golfklubba...    Julio fenyegetően lengeti a mikrofont. - Ne bosszants már fel teljesen, te fasz! Miből akarsz majd megélni? Honnan lesz pénzed? - Hát tőled, papa. Annyi pénzed van, mint a pelyva, egyedül el sem tudod költeni, nekem kell mindig besegíteni. - Na de arra sosem gondoltál, hogy csinálnod kellene már végre valami hasznosat? Mi lesz veled, ha én meghalok? - Hát akkor nyilván öröklöm az összes pénzedet, és még annyira sem kell csinálnom semmit, mint eddig. - Ez igaz. De lehet, hogy ez nem lesz mindig így. Jön az adóhatóság, leég a házunk, ufó zuhan a birtokunkra és a Nemzeti Gárda örök időkre kitilt minket innen... akkor mi lesz? - Hát akkor nyilván... - Fogd már be a pofád!!! ...Na, ne sértődj meg. Én csak jót akarok neked. Adok én neked egy jótanácsot, fogadd meg. Kezdj el énekelni! - De miért, papa? Van több diplomám is, a múltkor azt a közgazdaságit még te vetted nekem! Nem lenne jobb inkább ezekkel kezdeni valamit?    Julio pök egy nagy hegyeset Enríke cipőjére. - Áh, fiam, azok nem komoly szakmák. Csak nem tényleg mérnök akarsz lenni? Vagy jogász? Közgazdász? Netán történelemtanár? Hidd el, az effélék soha nem viszik semmire. Csak jönnek, mennek, kirúgják őket, meg minden. A vendéglátás, az az igazi! Az emberek mindig is akarnak enni, inni, meg mulatni, jókat danolni. Nézd csak meg a Martin haverom fiát, a Rikkit. Annak már szakma van a kezében. Neked is valami effélét kéne csinálni, csak éppen valami temperamentumosabbat, valami jó latinosat!    Enríke olyan képet vág, mint a gumimajom, amely pofával esett a ventillátorba. - Papa, de hát nekem ehhez nincs kedvem! Meg miért csináljak ilyesmit, ha egyáltalán nincs is rá szükségem? - Nem megmondtam, te ostoba? Rendes szakmád lesz, világhírű leszel, ehetsz, ihatsz, amit akarsz, lesz telked, szép házad, azt a nőt baszhatod meg, amelyiket csak akarod... Nem lenne jó? - De hát így is mindenem megvan! Kaja, ház, haverok, bármelyik nő... Tök jó ám a te fiadnak lenni, csak bemutatkozom, aztán már szakadnak is a pinák. Te csak tudod, papa, te sem mentél el egy nő mellett sem! - Na most már elég! Az teljesen más! Én mindezt saját magam értem el! Tudod, milyen nehéz volt ezt elérnem?! - Tudom, papa. Azért nem akarom én is végigszívni az egészet. Inkább ha hagynál végre, mennék, a vöröske megígérte, hogy gyűrűt tetet a pi... - Hát ez nem igaz! Én csak jót akarok neked, te meg folyton nyávogsz, hogy nem, nem, nem! Takarodj be a házba! Énekelni fogsz, ha belegebedsz is! - De papa, nekem egyáltalán nincs hangom! - Ezzel ne törődjél, én már kigondoltam mindent. Íratunk neked pár jó számot, szerzünk egy csomó dögös csajt, akik táncolnak körülötted, te felveszel valami köldökig kigombolt, lebegő selyeminget, oldalról megfúvatunk egy ventillátorral, mindenki zabálja majd. Élvezni fogod te is, hidd el.    Enríke zavartan vakargatja a tökét. - És az éneklés? Én csak hamisan tudok! - Az nem probléma. Na itt van egy mikrofon. Tátogd csak bele, hogy "Ól áj nííííd iz ö ridüm divájn"... Ne tartsd olyan közel a szádhoz! Mindenki azt hiszi majd, hogy buzi vagy. - Na jól van. Ól áj nííííd iz ö... - Nem! Jaj! Nem kell énekelned! Sőt, nem szabad! Jézus, ezt a randa hangot... na próbáld meg még egyszer. Szóval, ól áj nííííd... - Ól áj níííííd... - Állj! Állj!!! Állj le! Nem megmondtam, hogy csak tátogj, te faszkalap?! Még valami seggfej technikus felveszi egyszer, aztán csak nézhetsz szanaszéjjelfele!	Enríke, komolyan meg kell beszéljünk valamit.
	Na mondd, mi a franckarika az a roppant fontos.
	Fiam, hát te valóban ennyire sírnivalóan segg vagy?!
	Dolgozni...?! Papa, nem gondolhatsz komolyan ilyen hülyeséget!
	Látod, fiam, csak így egyszerűen, elegánsan!
	Ól áj níííííd iz ö...

És innen már minden érhető és világos.

« vissza