következő »

   Ez az igazság, ahogy itt van leírva két oldalon keresztül. Ha valaki türelmetlen, az általunk kurvanagy adatbázisokba szánt, illetve standard rövid bemutatkozásként használt változatot is elolvashatja itt.

   Az egész katasztófa 1336. április 8-án kezdődött. Egy aranyos, mosolygós kisfiú gőgicsélt édesanyja karjaiban, kissé ferde vágású szemeiben mély humorérzék és meleg emberbarátság csillant. Az akkori pedagógiai módszerek hiányosságainak tudhatjuk be, hogy manapság nem mint nagy humanistára vagy matematikusra, hanem mint tömeggyilkosra emlékezik rá a történetírás.

   Timur Lenk valahonnan Mongóliából indulva végigtarolta a területet egészen Bizáncig. Onnan aztán a filmmel ellentétben nem a hozzá kétségbeesetten imádkozó püspök miatt fordult vissza. Addigra kardélre hányatott több millió embert (az illető kardot teljesen szétette a gyomorsav), egy vacak püspök ide vagy oda már kurvára nem számított. Az adta marhája mindent felégetett maga mögött, nem volt mit enni, ezért a sereggel hazaugrott ebédelni. (Junger "Sógor" Endre: Profán történelem)

Timur Lenk csapatai megrohamozzák Bizáncot

   Most ugorjunk egy picit. Takács Zoltán harmadéves tanítóképzős harmadrangú zenekart alapított, kezdetben három taggal. Az első szám, amit írtak, három akkordból és három versszakból állt.

   Meg egy refrénből, de ez elrontaná a számmisztikát. (Junger "Sógor" Endre: Profán történelem)

   Takács Zoltán alapíthatott volna mást is, például egy világméretű szoftvercéget, de azidőtájt még meglehetősen homályos elképzelései voltak a "szoftver" szó jelentéséről. Időközben egy szemüveges kis nyálputtony ellopta az ötletét és multimilliárdos lett. Takács Zoltán nagyvonalúságára jellemző, hogy csak ennyit mondott neki: "Idefigyelj Billy, haver vagy, még ha szar is." Igaz, ekkor már maga is elismert és jól kereső pedagógus volt.

   Ezután nehéz idők jöttek. Zoltán Szegedre került. Ott állt magányosan egy idegen városban, ahol mindennaposak voltak a véres leszámolások a fagylaltminőséggel visszaélő cukrászok és az olajszőkítők között.

Rendőrségi rekonstrukció az X. Kis-ügyről.

   Még mindig fájt neki egy igaz barát elvesztése, Billy gates-isége. Ezidőtájt a tehetségek előtt egy út állt, Zoltán habozás nélkül a másikat választotta: egy ordenáré és részeges társaságból verbuvált mocskosszájú zenekar élén addig fogja minősíthetetlen kifejezésekkel a társadalom arcába ordítani az őt ért igazságtalanságokat, míg az tudomásul nem veszi, hogy mindezen sérelmek orvosolatlanok maradnak mindaddig, amíg ő maga is nem lesz gazdag és sikeres.
   A társadalom a maga módján reagált az immáron Timur Lenknek nevezett problémára. Miközben a széles néptömegek mind a mai napig legalább annyira imádják a Timur Lenket, mint a tagok saját magukat (és a jó nőket, a sört, a fasza kocsikat, stb), bizonyos körök sunyi módon megpróbálják elszigetelni az együttest éltető elemétől: a pénztől.

   A Vatikánnal való furcsa viszonyuk oka nem ebben keresendő, hanem az valami másban. Az önnön kicsiségükön felülelmelkedni képtelen történetírók közül ez nem egyet már őrületbe kergetett. (Junger "Sógor" Endre: Profán történelem)

Timurlenkbiztos széf hirdetése ("Kizárólag társadalmak számára!").

   Hogy a Timur Lenk ma nem a nemzetközi rockzene zászlóshajója, annak egy oka van: a minden alapot nélkülöző, rosszindulatú rágalmak. Hogy csak a legfőbbeket említsük - rögtön a cáfolattal együtt:
1. "Ezek nem tudnak zenélni." - Ez nem érv. Ez lófasz.
2. "Na jó, hogy nem tudnak zenélni, de nem is erőlködnek, hogy megtanuljanak." - Nevetséges.
3. "Isznak." - Miért? Antal Imre meg cigizett..
4. "Sokat cigiznek." - Szerintünk Antal Imre ivott is.
5. "Csalják a nőiket." - Namost mihez képest?

   Többszöri átalakulás után, mely sem az együttes szellemiségét, sem igényességét nem érintette, elérkeztünk a jelenbe, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal tart már pár éve, ha az idődilatációt nem vesszük figyelembe.

Meg a hápszí egyenlő épszít, meg az eegyenlőemcénégyzetet sem. (Junger "Sógor" Endre: Profán történelem)

következő »