« vissza

... a 2015. október 24-i hatvani negrós koncertről

   Képek »

   Először nem akartunk véleményt írni erről a koncertről, de hát ráutaló magatartással egyrészt szinte maga a megrendelő kérte, másrészt muszáj írásban is rögzíteni a koncert mondhatni hagyományteremtő voltát, mármint abban az értelemben, hogy ennek a koncertnek volt egy előzménykoncertje.

   Szóval elhussant kicsivel több, mint kilenc év, a telefon ismét csörgött. Sziasztok, már megint én vagyok és hát jó lenne ismét egy koncert, nem tudom, emlékeztek-e rám. Hát hogy a faszba ne, voltak nekünk eléggé rücskös koncertjeink, de az azért azok közül is kiemelkedett. Mivel az akkori koncertnek a legénybúcsú volt az apropója, természetesen tréfálkozás céljából visszakérdeztünk, hogy na mi van, sikeres volt a válás...?
   Kis csend ...hát igen, az is, de most inkább születésnap alkalmából kellene. Oké, valójában mindegy, örömkoncert lesz ez így is, úgy is. Meg Taki úgyis ki akarta már egyszer próbálni at a két rettenet hangfalat, amit valami honvédségi felszámolásból vásárolt.

   Valójában elég szolidan indult a koncert, a Negro egyáltalán nem volt az a lepukkant kültelki bicskázó, ráadásul voltak normál, nem a születésnapra meghívott vendégek is, mondjuk joggal lehetett számítani arra, hogy nem indul élből vállalhatatlanul a buli. Aztán ha így is marad, akkor minden rendben, ha meg elfajul, legfeljebb a nem meghívottak elmennek haza. Vagy csatlakoznak, szóval a buli előtt nem kell a kocsmárossal vitázni a zártkörűségen, utána meg már oly mindegy, win-win.

   Egy legénybúcsún általában a gátlástalan állatkodáson van a hangsúly, mert holnap már ki tudja, mi lesz. Egy későbbi születésnapon már nem azon van, egyrészt mert vannak, akik előtt muszáj legalább valamennyire épelméjűnek mutatkozni, másrészt az ember akkor már tudja, hogy holnap mi lesz. Direkt írtunk holnapot, a másnap az viszonylag gyorsan elmúlik, bármennyire is fájdalmas és halálközeli élményt is eredményez. Ellentétben egy legénybúcsúval, ami után a holnap csak egy folyamat kezdete, ami ugyancsak fájdalmas és halálközeli élményekhez vezethet, csak sokkal lassabban.

   Most is voltak a visszafogott polgárosodásra taló jelek, pl. szendvicset is lehetett enni, meg nem feltétlenül volt az összes ajándék szesz vagy guminő. Enyhe érettségi találkozó érzés lebegta át az egészet, kissé már meglettebb korú emberek, visszafogott alkoholizálással, azonnali sarokbaokádás nélkül. Az ünnepeltnek -hát persze, hogy a születésnap miatt- elsőként játszott Lányok, ti kurvák azért oldotta a hangulatot rendesen, mindenki azonnal a pálinkáspohár után nyúlt. Aztán ismét és ismét, hiába, házasodni és válni még sokszor lehet, de az ember csak egyszer negyven.

   Később azért csak sikerült mindenkinek lelazulni. Ez nem jelentette a Negro lebontását, negyvenéves korára az embernek jobb esetben már van jövedelme, amiből egy kocsma berendezésének a kifizetését is le lehet vonni, még a gyerektartás mellett is, meg hát az ember ilyenkor már hamarabb elpihen valami könnyezőpálma cserepében, minthogy öntudatlan törő-zúzó ámokfutásba kezdjen vagy szexuálisan zaklassa a pálmát, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Inkább afféle gőzkieresztő bebaszásról volt szó, ami a stresszadagot jótékonyan csökkenti, ha már az embernek tele van a fasza a világgal, ráadásul konkrét alkalmat is megnevezhet hozzá, nem kell mondjuk Kim Ir Szen másodunoktestvérének a negyvenhárom és háromnegyedik névnapjára inni.

   A maga műfajában tökéletes pincebuli volt ez, a kulturáltabb fajtából. Persze a fényképeket nézve talán nem ez jön le, de figyeljünk az apró jelekre, sehol egy falrahányás, miszlikre szétbaszott üvegvalami, véres fej. Ez persze felettébb hasznos egy Hatvan méretű városban, ahol azért viszonylag hamar el lehet érni, hogy a város egyetlen kocsmájába se engedjenek be bennünket, míg ez Budapesten azért több időbe és pénzbe kerül. Mondjuk kilenc év hosszú idő. Na majd legközelebb.

Végül maga az ünnepelt.

    "Mégegyszer ezer köszi, hogy emlékezetessé tettétek a 40. születésnapomat (is)! Egytől-egyig minden vendégemtől pozitív volt a feedback (azaz állítólag volt egy feleség, aki az első szám után - Lányok, ti... - úgy döntött, hogy ez márpedig nem tetszik neki, de hát ez statisztikai hibaszázalékon belül van ugye, ha ezzel valaki nem értene egyet, én csak annyit mondanék: BIZONYÍTSD BE!) Remélem különösebb veszteségek nélkül tudtátok le Ti is a bulit!

Végre hozzájutottam a bulin készült fényképekhez, ebből küldök most egy kis válogatást (ezért írok csak most).

Most hogy már hagyomány, hogy Hatvanban koncerteztek, remélem a köv. 9 év sem telik el hatvani TimurLenk koncert nélkül!

Köszönöm az élményt!"

Szívesen. :-)

« vissza