« vissza

2007. július 24.-ei, A38-as koncertről

   Elég bonyolultan jött össze ez a koncert, először úgy volt, hogy az A38-asok meghívnak bennünket a Yellow Spotsszal meg a Flash-sel. Aztán a Flash kicsit billegett, hogy lesz-e egyáltalán, aztán az billegett, hogy mi leszünk-e egyáltalán, aztán az, hogy koncert lesz-e egyáltalán. Később úgy fordult, hogy lesz koncert, de csak miattunk, de aztán sajnos az időjárás miatt demégse, Yellow Spotssal együtt vagy nélkülük, vagy már mi magunk nélkül és azon kívül vagy belül is meg se.
   A vége az volt, hogy Taki mindenkinek mindent megígért, közte az időjárást is, ez utóbbi miatt egy kicsit aggódott, de bejött neki. Szóval megfelelő időjárás mellett Yellow Spots és Timur Lenk és A38.

   A Yellow Spots, azaz a belezős rakendroll -nem, ebbe nem megyük bele- honi úttörője után fellépni érdekes élmény. Először is az irigység. Belezős rakendroll. Baszki, mi ilyet miért nem tudunk kitalálni? Mindig jövünk ilyennel, hogy alternatív poszt-neo-indusztrialista-retro-trance-lakodalmas, aztán mindenki csak les és nem ért semmit és otthagy bennünket és joggal. De ezt megvesszük, maximum két szó, legfeljebb hat szótag. Mondjuk ...ööö... hajtépős alternatív. De ez túl hosszú és nem elég fröcsögve nyomatékos. Mindegy, majd dolgozunk még ezen, just make a mental note, addig marad, ami volt, legfeljebb nem szakítjánk ránk a szűzlányok nap mint nap az ajtót, hogy szabadítsuk meg őket rettentő terhüktől.

   Az A38 tetőterasza valamiért kevésbé volt felkészülve a vendéglátásra, a pult mögötti egyik lányka valami kereskedelmi kisegítőből ugorhatott be nyári gyakorlatra, annyira gyötrelmes volt a hű, kértek egy korsó sört, most mi legyen jellegű tétova keresgélés. Az embernek ha nem is rakendrollal együtt, de a belezés megfordult a fejében. A szokásos: mindenki felméri, hogy a kiszolgálási idő összemérhető a sorbanállási idővel, így azonnal inkább öt sört kér, ezzel még jobban megnövelve a kiszolgálási időt.

   A Yellow Spots saját közönséggel és saját zombival jött, a közönsége enyhe ívben, a terasz közepe felé helyezkedett el, a táncolók az ív közepe táján. A Timur Lenk alatt a szinte teljesen más közönség egy (na jó, öt) vonalban elöl volt található, amiből az első két sor pogózott. Ha valaki szociológus ezt egy kisdoktori keretein belül megfejti, elvárjuk a védésre a meghívót, ha sikerül, adunk egy láda sört. Ha ugyanezt nagydoktorival, örök koncertbelépő.

   A hangosító az együttes mögött állt és onnan hangosított. Kicsit önző alak volt, mert ha ott jól szólt, akkor már nem ment előre, hgy vajon a közönség felől is jó-e, azt ki nem fossa le. Az is lehet, hogy ez a magasfokú szakmai öntudat jele, meg persze az is, hogy egyszerűen lustaságé. Mindenesetre volt különbség, most véletlenül az együttes javára. Ezt kicsit nehezményeztük volna, mert most történetesen lényegesen kevesebben voltunk, mint a közönség és egy kicsit önzetlenkedtünk volna, hogy ha már eljöttek koncertre, legyen nekik is egy kicsit jó, de mire ezt kigondoltuk, a hangosítóember eltűnt a balfenéken és soha többet nem is láttuk. Kicsit féltünk, hogy a színpadről előttünk lejövő Yellow Spots simán elcsalta valahová, feldarabolta és megette, de állítólag ez nem így volt.

   Jó, ez most mind nem volt túl pozitív, de azért nem volt ez a koncert annyira rossz. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy akár el is maradhatott volna. Vagy pont ettől lett rossz, hm. Mit is akartunk. Ja, fröcsögős véralternatív. Ez is több, mint hat szótag, a picsába. Mindegy. Duna, sör, lágy esti fény, Timur Lenk, mi kellhet még? Ja, pina, de azt mindnenki szerezze be maga.

    Pina...? Ez... elég figyelemfelkeltő. És csak két szótag. Hm.

« vissza