« vissza

... a 2006. december 15.-ei kultiplexes koncertről

   Az év utolsó koncertje egy olyan kulthelyen, ahol még sosem voltunk. Együtt a Nemkénével meg a Vad Fruttikkal, utóbbiak azok egyébként, akiknek a "szójjá már muternak, dobjon le szotyira pénzt" refrénű reggae-jét időnként leadják abban a rádióban, ami nem szeret bennünket. Szóval ebből még bármi is lehet, vagy szar, vagy kalaposinas - gondoltuk, miközben próbáltunk életet verni a dobosunkba, aki délután hét óta ivott a pultnál és könnyes szemmel hánytorgatta fel nekünk, hogy magára hagytuk egy csomó ellenséges sörrel meg felessel és kénytelen volt mindezekkel egyedül felvenni a harcot.

   Megnyugtattuk, hogy érdemein felül tanúsított hősies helytállást, aztán visszatámasztottuk a pult mellé és mondtuk neki, hogy mindjárt jövünk, csak bepakolunk. Úgy nézett ránk, mint a szovjet kiskatona, akit a főerő nyugodt távozása érdekében hátrahagynak két kézigránáttal egy harckocsizóezred ellen, hogy aztán ügyes legyen ám. Ezért Taki úgy döntött, hogy ő is beáll hazát védeni. Szükség is volt rá, mert -csajok, figyelem, tipp- két nő odaállt hozzánk, hogy okos társalgást mímelve szakítsuk le róluk azt a pasast, aki a "szopol-e" témáról nem bírt leszakadni. Mi egy darabig próbáltunk Kantról társalogni, aztán eloldalogtunk, mert nekünk is csak a pasas témája jutott eszünkbe, ugyanis Kant nagyon nem jött be. A csajok kinézete miatt aztán a "szopol-e" sem, maradt a koncert.

   A Kultiplex alapvetően az egyéni kezdeményezést támogatja. Ha nem tudsz valamit magad elintézni, véged. A backstage-hez a kulcsot csak egy rafinált kalandjáték során lehetett megszerezni, volt egy főnök, aki azt mondta, hogy nem tudja, hol a kulcs, volt egy kidobóember, aki megmondta, hogy a kulcs a technikusnál van, de azt nem tudta, hogy a technikus hol van. Vissza a főnökhöz, aki azt nem tudta, hol a technikus, de megmondta, hogy ki tudja. Az illető sem tudta, de szerinte a kidobóember igen. Ezután a kidobóember már hajlandó volt elárulni, hogy a technikusról a pultban tudnak mondani valamit és innen már majdnem sínen voltunk.

   A Kultiplex az a hely, ami a Tilos stúdiójának is helyet ad, véletlenszerű időközökben celebritások tűnnek fel, például bennünket már küldtek arrébb, mert valami stáb éppen a Settenkedő Bakátsot interjúvolta, mi pedig belezavartunk a képbe, de ez már régen volt. Régebben volt az is, amikor a rádió valami kora délutáni adásában Szőke András lépett fel, a fellépés abból állt, hogy alapban hallgathatatlan zenékre rögtönzött például hamutartó-szólót, ezzel kicsit még rontva a hallgathatóságot. Mindezt úgy másfél óra hosszan. Kicsit rezegtünk, hogy mi pedig ideállítunk valami relatíve ismert fossal, amit egész Budapesten hallott már vagy hatszáz ember, ez pedig egy jobb underground DJ-nek már azt jelenti, hogy túl kommersz a zene és ideje váltani olyasmire, amit húsznál többen még nem hallottak.

    Aztán megnyugodtunk. Hálistennek még elég undergroundak vagyunk, volt közönség, de azért nem olyan létszámban, hogy feszélyezve érezzük magunkat az őskultisok között. A dobos meg Taki közben valahogy egyensúlyba hozták magukat, majd némi tökölés után (az előttünk játszó zenekar a rapid lepakolás helyett a közönséggel kedélyes társalgás mellett döntött, mindezt a színpadon) csak sikerült nagyjából koncertképes állapotba hozni magunkat. Nem mondjuk azt, hogy "de minek", mert igenis volt értelme, a világon mindennek van értelme, csak néha nagyon nehéz kitalálni, hogy mi, na ilyen volt ez is. Mi rögtön kettőt is tudunk mondani: 1.) Ha már volt, aki fizetett értünk (köszönjük) akkor már kapjon is valamit a pénzéért, ha mást nem, kalaposinast 2.) Itt is voltunk, pipa.

   Pénz, pina, presztízs? Kezdünk meginogni. Van még a Kulti meg Kuplung mellett más "K" betűs hely a városban?

« vissza