« vissza

... a 2004. február 13-dikai gödrös koncertről

   Ez szabályszerű csakazértis-koncert volt. Amikor mi szervezünk magunknak koncertet, időnként az is eléggé gyászos eredményt szokott hozni, nade ennek a koncertnek a szervezése bebizonyította, hogy amatőrök vagyunk. Így összekutyulni valamit csakis profi tud.

   Úgy kezdődött, hogy a Tereskovával együtt lépünk fel. Már készültünk is, hogy az "illatos a pinám, nyald ki"-ra valami "retkes a pöcsöm, szopd le"-félét rittyentünk, de aztán elkényelmeskedtük a dolgot, szerencsére kiderült, felesleges is lett volna az erőfeszítés. Nem baj, jó lesz nekünk a Sziámi is, holmi művészek nekünk nem jelentenek ellenfelet. Persze ez sem jött be, jó, este kilenctől tízig mi jövünk, aztán már kit érdekel, hogy Malacka vagy Kampec Dolores vagy Tudósok, vagy Dönci, lényeg, hogy hamar el lehet kezdeni inni.
    Aztán csütörtök este jött a telefon, hogy mégsem úgy lesz, hanem mi lennénk az utolsók, mert -itt homályos magyarázkodás következett művészeti szempontokról, bolygóegyüttállásról és aktuál-kultúrpolitikai kérdésekről- csak. Jó.
   Kétségbeesett telefonálgatás, hogy akkor honnan lesz basszuserősítő, dob, megy ilyesmi, végül megegyeztünk a Malackáékkal, hogy mi adunk nekik két zsák lisztet, cserébe ők segítenek nekünk szőlőt metszeni oszt minden virágozni fog a téeszcsébe. Küldtünk hírlevelet, szóltunk mindenkinek, hogy hideg élelemmel jöjjön, mert későn (korán) kezdünk.

   Hajnal egykor, amikor még csak a Tudósok mentek fel a színpadra, azzal biztattuk magunkat, hogy fasza ez így, megúsztuk a péntek 13-at, mi már javában Valentin-napon lépünk fel, ezzel nagyban megkönnyítve Taki dolgát a frappáns, szerelemről szóló átvezető szövegek ügyében. Taki egyébként, aki végigasszisztálta a Tudósok-koncertet, teljesen össze volt zuhanva a tízegynéhány fős hallgatóságtól. Bazze, mire a Tudósok végeznek, ezek is elmennek, mi meg ihatunk magunkban, mert nem lesz kinek zenélni.
   Végül hajnal fél háromkor kezdtünk, amikor már minden mindegy volt. Ekkorra az együttes átlagittassága (ha a mocsárrészegséget 100%-nak vesszük) 60% környékén járhatott. Enyhén depresszív hangulatban vonszoltuk fel magunkat a színpadra.

   Hirtelen egy kommandósakció szemlélői lehettünk. Mindenhonnan emberek tűntek elő, biztosan az oszlopok mögül, plafonról kötéllel. Taki legalább ötven embert számolt össze, ezt most annak tudnánk be, hogy akkorra már valószínűleg mindenből kettőt látott, kettőt látott.
   Ekkor döntöttünk úgy, hogy lesz, ami lesz, ezeknek az embereknek -akik tisztességgel kivárták, mire mi jövünk, Olasz Sanyit a Rockinformtól külön csókoztassuk- végigharcoljuk úgy ezt a koncertet, mintha húszezren lennének. Csakazértis.

   Ebből az elhatározásból a harc tökéletesen sikerült. A Gödröt arénává formáltuk át és olyan vitézül küzdöttünk, mint azok a gladiátorok az oroszlánok ellen, akiktől elvették a kardot. Körülbelül annyi eredménnyel is. A számok csak jöttek, jöttek egymás után, mi igen soknak kitekertük a nyakát, a fogunkkal elroppantottuk a gerincét, vagy szimplán félreugrottunk előle, de volt pár, amivel egyszerűen nem bírtunk. Taki önmagát múlta felül az akrobatikus elemek előadásában, bár többek szerint egyszerűen a saját lábában botladozott. A ritmusszekció külön harcolóegységbe csoportosult és a többiektől nagyjából függetlenül gyilkolt halomra mindent, amit csak elért. Tulajdonképpen élveztük az egészet.

   Mindezt olyan lendülettel csináltuk, hogy a közönség legalább a heroikus erőfeszítést értékelte, ha már magát a zenét nemigen lehetett. Köszönjük mindenkinek, aki ott maradt, szerintünk legalább a látványosság megvolt, épp csak a patakvér hiányzott, de majd legközelebb. Egyszóval ha egy csomó dolgot nem számítunk (a csatornahálózatot, az utakat, az oktatást, a közbiztonságot, a vízvezetéket, a fürdőket stb.), ez egy kimondottan jó koncert volt.

   Ave, találkozunk a következő vidám mészárláson.

   Taki véleménye a fórumból kopipésztelve:

   Hát, korrektúra volt, annyi biztos!
   Mindenesetre a legbosszantóbb az volt, hogy a szervező arcán széles mosoly elárulta, hogy roppant elégedett a saját ötletével, mivel végül egy közepesen depresszív Kampec valamint egy roppant művészi Tudósok után hajnal kettőkor még vad tánc kezdődött és tartott is kb. négyig. Brrr!

« vissza