|
|
|||||||||||||
... a 2003 febr. 14-ei, összevont Valentin-napi és farsangi vörösyukas koncertről Hááát... Szóval a színpadképről annyit, hogy G.Z. barátunk, aki nyitott egy kellemes krimót (na jó, kávézó) egy kisszínház büféjében (erről majd az új koncerteknél lesz még szó!!!), talált a kipakolt színházi pince mélyén 3 pár angyalszárnyat, amire azonnal lecsaptunk. Farsang + Valentin (ami egyébként buziság, de ha már a kereskedelem bekajáltatta velünk...) + angyalszárnyak, ebből más nem jöhetett ki, mint hogy a zenekarból három ember ámor-angyalka legyen. Fisher kicsit girnyó angyalkaként ugrándozott, Yeti nem merte bevállalni szőrös felsőtestének feltárását, leginkább Taki felelt meg egy túlfejlett puttónak. Janónak nem jutott angyalszárny, így ő csak szimplán alsógatyára vetkőzött. A zenéről annyit, hogy a cucc hangos volt, az akusztika rossz, a keverő csak a közepet hozta, szóval gyatra. Na jó, ez mind kamu, az igazság az, hogy nem próbáltunk, nem is zenéltünk 2 hónapja, és ez meglátszott. Amúgy meg egy nagyon furcsa gonosztevő is megjelent a helyszínen, valami bajkeverő-féle, aki több agyafúrt gonoszkodást hajtott végre az est folyamán. Például már a koncert elején pogó közben egymásnak ugrasztott egy ex-matekszakos (!) szegedi fant, és néhány szintén ex-szegedi fogorvos (!)-tanoncot, akik egyébként (Taki ismeri őket) egyenként valóban mind értelmes emberek. Szóval a genya gonosztevő elintézte, hogy a fogorvosoktól kissé megrugdalt matekszakos előrántson egy rugóskést(!). Ekkor léptek közbe a kidobók, akik látható prekoncepcióval kisvártatva ki is pofozták a fogorvosokat. Hiába, a tudományos féltékenység! Valószínűleg a kidobók meg fizika szakosok lehettek. A kis köcsög gonosztevő a végére még egy remek programot összehozott, egy fasza kis magyar valóságot, amelyben Takit szerencséltette a tulaj által, mintegy félórás jó kis tipikus magyar vállalkozó-sírást, benne a sűrűn ismétlődő "veszteség" és "költségek" kifejezésekkel. A lealkudott gázsit amúgy meg sem említenénk, mert minek sírjunk a sanyarú rokkersorsról, meg hogy "tévék-rádiók-kiadók-tulajok, majd jöttök még könyörögni", egyrészt mert ettől még nem jönnek, másrészt meg bekaphatják, harmadrészt meg tudják, hogy szerintünk bekaphatják, de ezt leszarják, velünk együtt. Viszont az alkudozás finoman cizellált mívessége, archetipikus jellege volt az, ami miatt mindenképp említést, sőt elismerést érdemel! Reklámszakik, figyelem tehát! A Vodafon következő "megkérdeztünk néhány magyar vállalkozót" típusú reklámjához eladó a licensz! |