« vissza

... a 2002. december 6-dikai pilisvörösvári koncertről

"Eccé fótám Pilisförösfáron, hollári hollári hó
Három fák sváp jáccott ety gitáron, hollári hollári hó!"

   Hát úgy volt, ahogy a nóta is mondja, egyszer voltunk Pilisvörösváron, csak nem három vak sváb, hanem három télapó, egy rénszarvas és két krampusz alkotta ezúttal a Timur Lenk sramlizenekart a Fetter Vendéglőben. Jól megcsinált hely, baráti árak, és a hely nagyságához mérten kisebb fajta tömeg, vidám fiatalokból. Ezúton is háromszoros sörvirágos köszönet Dr. Peller "Rohadék" Györgynek, a pilisszentiváni jegyzőnek, aki a bulit tető alá hozta. Igen korrekt muri volt, Dr. Rohadék, danke!

   Aki már elégszer vizsgázott életében, az ismeri az érzést, amikor az ember belép a vizsgaterembe, ránéz a tanárra, kihúzza a tételt, és már nagyjából sejti, mi lesz a végeredmény. Ettől többnyire nem nyugodt. Viszont aki elégszer vizsgázott, azzal -ha ritkán is- előfordult már az is, hogy véletlen szerencse folytán határozott emlékei voltak arról, mit is kellene mondani a kihúzott tételről. Pláne nem gyakori, hogy emellett a tanár jóindulatú is, hagy puskázni, jóindulatúan elengedi a füle mellett a feleletbe becsúszó hatalmas baromságokat, hihetetlen tárgyi tévedéseket. Most így éreztük magunkat. Valószínűleg óriási illúziók omlanak össze sokakban hatalmas robajjal, ha eláruljuk, a Timur Lenk szakmai-tárgyi felkészültsége nem mindig van a topon (khm-khm), de most, de most! A végtelenségig pozitív tanárt a közönség alakította, elégedetten bólogatva a produkcióra: és tudja és tudja és tudja!!!

   Ilyen szituban a mégoly félénken indító felelő is szárnyalásba kezd, szabadon engedi a fantáziáját, hazudik, blöfföl, és könnyed fejtegetésbe kezd komplett csataleírásokkal soha nem volt hadjáratokról, és ha látja, hogy bejön a dolog, végül könnyed mosollyal skicceli le a világegyetem képletét, amelyre ebben a pillanatban jött rá.

   Volt itt is minden, nótázás, viccelődés, Taki télapósipkában Fisher gyerekének a szánkóján állva üvöltözött a mikrofonba, majd a hangulat emelkedésével a versszakok között megpróbált snowboard gyakorlatokat bemutatni a nagyérdeműnek, melyek többnyire kétségbeesett kalimpálózásban, néha kisebb borulásokban végződtek. És a Nagyérdemű mulatott, vedelt, táncolt, énekelte a refréneket, vagy ötször visszatapsolta a zenekart, amely végül megdicsőülve kitántorgott a színpadnak kijelölt sarokból, odatántorgott a pulthoz, ahol már csak úgy zuhogtak is az italmeghívások.. Egyébként a tulaj már januárban újra látni szeretne minket a Fetterben. Előzetesen igent mondtunk, meglátjuk.

   A buli mérlege (adatok a tulajtól): Koncert végére elfogyott az összes (3 liter) unikum és Jäger, és a sörkészletek is már csak nyomokban tartottak ki.
   Közönség: kiváló, szórakozás: ötös!

« vissza