« vissza

... a 2002. április 6-i zebegényi koncertről

   Kampánycsend-buli. Nulláról óriási siker. Iskolapélda. No meg a vidéki közönség hálás mivolta.

   Leutaztunk, becuccoltunk, beültünk a Véndiófába, elkezdtünk sörözni. A tulajon kívül egy szimpatikus, borzalmasan ittas helyi fiatalember volt az egyetlen, aki kapcsolatot próbált létesíteni a zenekarral egy rögtönzött magáninterjú formájában. Vele olyan kiválóan szórakoztunk, hogy igazából nem is igen volt kedvünk már melózni. Különösen azért nem, mert a helyiségben a tervezett kezdésre kb. húsz unott arcú ember lézengett, "kikezekésmiaszartakarnakitt" pillantásokkal méregetve minket. Arról nem is beszélve, egyikük-másikuk mekkora darab volt. A WC-t előre felmértük, a retesz hiányzott, és ablak sem volt rajta, ahol kimászva adott esetben menekülhetnénk.

   Aztán elkezdtük. Nehéz szívvel, nehéz pillantások kereszttüzében. Igen hamar világossá vált, hogy egyetlen és utolsó esélyünk, ha ős-infantilis-szexista-bunkó mivoltunkat teljes egészében szabadjára engedjük, mert azt vagy megveszik, vagy ha verés vagy sörösüveggel megdobálás lesz a vége, akkor legalább tudjuk, miért.
   Szóval Taki elkezdett bunkózni és hülyeségeket beszélni és közben hunyorogva körbepillantgatva várta az első ütést. Nem jött, sőt lassan-lassan mosolyra húzódtak az ajkak, és bár a végére is maradt néhány faarc, egész kis korrekt buli kezdett kerekedni. A hangulat egyenletesen fokozódott, a zajra a helyiség alatti késdobálóból is kezdtek felszivárogni az arcok, végül Yeti rekorddöntő mutatványára, amikor a kóbibácsi közben egyszerre két szaxival szólózott, már spontán őrjöngés tört ki. Mi meg köcsögöztünk, fikáztunk, és vicceseket beszóltunk.

   Záróakkordként megfejeltük a bulit a szükségemvanrád-dal, amit tékdetet megszégyenítő tombolás fogadott. Yeti az este sztárja lett, megalapította a Medúzaszakkört (aminek az alapszabályát egyszer majd remélhetőleg írásba is foglalja) és egyáltalán, a zenekar Zebegényben maradó része úszott a népszerűségben az este további részében. Italokat kaptunk, meghívásokat, sőt, egy őszinte fan még autogramot is kért a frissen vásárolt Timur-cédéjére.

   Ide a végére már nem is jut más az eszembe, mint az általános iskolai fogalmazásórák kötelező házi feladatainak szokásos befejezése: Nagyon jól éreztük magunkat!

A zebegényi koncert másnapján kaptuk a következő, internetes újmagyarul írt emilt.

   Mai köszönés: Vuff! Mondja a macska, ha leöntöm benzinnel...

   Megin én, tudjátok, barna, göbölyded nőstény, Zebegény, pizzéria, Yetiék...
   Azé' ragadt hozzám má' megin a billentyűzet, hogy gratuláljak, granuláljak, és nem uccsósorban drakuláljak a szombati bulihoz. Én most hallottalak titeket elő-szőr, éshát nagyon tecccett a banda, így 3 cével.
Az este érdekesen kezdődött...
   Ülünk Bildivel Zebi főterén, valami óriási fallosszimbólum előtt, eccercsak behalad elénk enyhén szinuszos járással egy dógozó. Lecuffant mellénk a padra, miközben nagy erőkkel csókolgatta a kezeinket, de rögtön felűnt, hogy nem értjük, hogy mit beszél. Az angol bölcsészkaros Bildinek rémlett, hogy talán angolú harákol ez itten. És télleg, igen, úgy is volt. Mikor újdonsült barátunk rájött, hogy mi tudunk angolú, ezen annyira felbuzdult, hogy mély színészi átéléssel idézni kezdett a Hamletből,ból (óangolul persze), letérdelt, fetrengett, tépte a haját, meg is őrült kicsit a mi kedvünkért.
    De a csúcs az az volt, amikor előadta az elméletét a létről, a nem létről, illetve Isten nem létezéséről (szerinte Isten csak egy elektromos villanás), ezt követően pedig a metafizikáról tartott uszkve fél órás előadást, persze mindezt angolul. És a legeslegfontosabb, amit megtudtunk, egy titok, egy óriási titok, amit most nektek is megsúgok, hajoljatok közelebb: Ő, azaz "Pítör" Angliából, az "Insztityúsönofoiliszkinlipszenziszbifiduszesszenzisz kállidzs" matematika-számítástechnika szakos előadója, tehát ő, és most kapaszkodjatok meg, ő tulajdonképpen Phitagorasz 21. szd-i reinkarnációja...

HATÁSSZÜNET

   Mindezek után behaladtunk a pizzériába, és mint utólag kiderült, a lehető legjobb helyre csöppentünk. Végighallgattuk "Stella" a rejtélyes határőr 38 perces értekezését az orális szexről, aztán mintegy megváltásként elkezdtetek zörögni (Addigra Stella úgy lefárasztott, hogy heveny ingert tört rám, hogy szemműtétet hajtsak rajta végre, végbélen keresztül.) És aztán az őrületes koncert, a többit meg tudjátok. Én nagyon jól éreztem magam, élményszámba menő este volt, és ezt köcsönöm széken.

   A honlapunkon (ideiglenesen a www.freeweb.hu/skizo, amúgy a www.tar.hu/skizo címen) a "Brigád-dal" menüpont alatt megtaláljátok a valós társadalmi porblémát feszegető, a menstruáció problematikáját boncolgató nótámat, a "Pete-pulóvert", amiről olyan mélyremenő értekezést folytattunk szombaton, és amit ezennel nagy tisztelettel felajánlok a zenekarnak megzenésítés céljából, ha kondomjátok.

   Szívesen meghallgatnám a fülemmel a zekker "demo" hangzóanyagát, de nem szeretném a postát támogatni öccáz forintval (az 2 korsó sör!), ezért a humánusabb megoldás, a személyes kontakt generálás ill. a koncerton való hangzóanyag transzport tűnik szimgyógyszerészebbnek (patiktus=gyógyszerész, há' értitttek?!)
Más: Az lehet, hogy a basszgitárosotokat láttam a tévébe a tegnap (vaságynap) az MSZP központban ott csápolt farmeringben??? He? Mi? Hmi?

   "Apjukat, Férjuramat" sokszor csókoltatom, és ne feljtse el megetetni a disznajokat, a Yeti viszont megérdemelné, hogy végighallgattassam vele a bextrítbojsz egész munkásságát. Maj' fél órát fagyoskodtunk az állomáson, mire jött az a szájbatekert vonat! (ott találkoztunk újra Stellával, ment dógozni, és nagyon zordul nézett ki) Szóval Yetit fel fogom jelenteni a hágai bíróságon! Felén! 2 napos tagság után ki is lépek a Medúza szagkörből, aszem...

   Nu, aszem ennyicske, abbafejezem mosmá'.

   Ne egyetek mérgezett almát, és irtsátok a parlagfüvet, mer' az egy gonosz fű!

Andre fő-fő kohómérnöknő

Yo.

« vissza