« vissza

... a 2001. március 2-i Vekkeres koncertről

   A Király igenis él! Mind a hat! Elvis most nyilván majd kiveri a kripta oldalát a pörgéstől, nem is beszélve hazai társáról, aki most már legalább egy - mondjuk a karriert eléggé meghatározó - szempontból igen hasonló őhozzá.
   Szóval a farsangnak álcázott össznépi berúgás egész formásan sikerült, többen be is öltöztek, volt pap bibliával, halbiológus valódi döglött keszeggel, valamint keleti kényúr négy nővel (bravó Iván!). Taki természetesen Jimmynek öltözött, sajnos nem volt tökéletesen élethű, tekintettel a kifacsart ízlésű baráti körére, amelytől sehogyan sem sikerült beszereznie az autentikus megjelenéshez feltétlenül szükséges legalább hat kiló fukszot. A kakas és a pisztoly természetesen megvolt, reméljük, hogy ezzel mi is segítettünk rögzíteni azt a képet, ami Jimmyről a köznép agyában pár év után egyáltalán megmarad, mármint hogy ő volt az a hülye fasz, aki sakálrészegen fejbelőtte magát egy kakassal.

   Maga a zenélés a szokásos nehézségekkel indult, pisilni kell, kakilni kell, hunasör, behangoltálemár, minekazide. A közönség kezdett egyre türelmetlenebb lenni, a szószólónak Fisher udvariasan és barátságosan megmagyarázta, hogy az a baj, hogy még van, aki nem elég részeg. És ahogy az a királyokhoz illik, a várakozás csúcspontján kiöntöttük érző szívünket a publikum elé. Velünk egyébként valami baj volt, mert a teljesítményünk nemigen esett, sőt, a szünet után is tudtunk még teljesíteni. Ez részünkről új szokás, még kitaláljuk, hogy megtartjuk-e, mert könnyen lehet, hogy ezzel az együttes egyik lényeges ismérvét, a kellemesen ősbunkó amatőrséget veszítjük el. Persze a királyok bármit megtehetnek. Hehe.
   És most kiemeljük az egyik királyt a hat közül, aki teljesen jogosan hánytorgatta fel a koncertvélemények egysíkúságát, miszerint csak azzal foglalkozunk, ami jól el lett baszva, akkor, amikor úgy megy minden, ahogy annak egy normális koncerten mennie kell, akkor csak elmélkedünk, hogy valami itt nagyon nem stimmel. Idéznénk:

   "A Kredics Laci megkérdezte tőlem a vekkeres koncert előtt,hogy mi van velem stb., és miért nem játszom már a zenekarban. Kérdeztem tőle, hogy ezt honnan veszi. Azért gondolta,mert a koncertvéleményekben sosem vagyok megemlítve. Eddig nem tűnt ez fel nekem, de tényleg, ha valaki kurva szarul játszott/énekelt, vagy nagyon elbaszott valamit, vagy megsértődött és nem jött fel a színpadra, elkésett, el se jött stb. az OK, híressé válhat, jut neki siker, csillogás, rajongótábor, nagymellű nők. A brilliáns, pontos, precíz, akkurátus, pregnáns játékú illetők, egyének a feledés homályába veszve, mintegy mellékszereplőkké metamorfizálódnak. Ez nem mehet így tovább!!! ESÉLYT AZ ESÉLYTELENEKNEK!!! PINÁT A BALFASZOKNAK!!! HALÁL MINDEN VALLÁSI VEZETŐRE!!! HöööÖRRRRG! (így üvöltöttek a Kockás hasábjain azok, akik Dr. Justicére támadtak -nyilván minden gonosz asztmás)"

   A képet árnyalandó azért hozzátennénk, hogy 1) az illető király eddig azért nem vette észre, hogy ő nemigen szerepel a koncertvéleményekben, mert nemigen olvassa őket, 2) a rajongótábor eddig jobbára neki jutott, tekintve, hogy leginkább ő hasonlít a Dávid-szoborhoz, gondoltuk, hogy a) legalább a koncertvéleményekből maradjon ki, ha már az összes többi jóból nem, b) csináltatunk egy másik Dávid-szobrot, ami I) alacsony, II) kopaszodik, III) túlsúlyos, IV) alkoholista.

   Szóval itt és most jött el az idő, hogy a Dunakanyar második legjobb gitárosának időtálló emlékművet faragjunk HTML-ből. Neki, aki akár hóban-fagyban, aki akár esőben-szélben, aki akár búban-bánatban is, aki a legkeményebb, legnehezebb időkben is, aki a viszontagságokkal vakmerően dacolva úgyszintén, aki halálmegvető bátorsággal, rezzenéstelen arccal ráadásul, sőt még inkább, mégpedig minden időben, úgy színében, mint formavilágában. Aki az előző mondatban megtalálja az állítmányt, annak fizetünk egy sört. Szóval:

DÖRTI !!!!! Király vagy!!

   Na.

   Még a koncert elején odajött hozzánk két gyanakvó arcú srác, hogy ők a mjuzikmagazintól jöttek és mikor kezdődik már a koncert. Látni lehetett rajtuk, hogy ottlétükkel csak a kötelességüket teljesítik, kell a francnak ez az állandó kocsmáról kocsmára, koncertről koncertre járás. Hát, izé... ezek sem emelnek bennünket a mennybe, gondoltuk. Aztán egészen jól ráéreztek a dologra. Látták, hogy ez nem a Budapesti Fesztiválzenekar, úgyhogy gyorsan fényképeztek párat, majd gőzerővel belevetették magukat a buliba. Helyes, helyes, mégiscsak emberek az újságírók is. Legalábbis kettő belőlük biztosan.

   Utánunk vendégzenekarként a Colorado jött, akik -csakúgy mint többek szerint mi- a régi jó bluest nyomták, csak ők valamivel hagyományosabb formában. De róluk írjanak ők maguk, mi, királyok, csak királyokról írunk véleményt.

« vissza