« vissza

...az 1999. december 18-i Kalóztanyabeli koncertről

   Eléggé vegyes. Mármint a vélemény. Meg a koncert után elfogyasztott pálinka. Sajnos a csapat tagjain időnként erős kedélybetegség vett erőt, szerencsére nem egyszerre, hanem kánonban. Nade csak szépen sorrendben.

   Janóék egy olyan autóval érkeztek, amit egy vak MÉH-es sem vett volna át reciklálásra, abba volt bezsúfolva a hangosítás háromnegyed része. Kipakoláskor a Fisher mondta, hogy a berakással ellentétben kiszedni mindezt tök egyszerű, majd bizonyított. Aztán fikázta kicsit az autót, hogy milyen könnyedén törnek le róla dolgok.

   Bent a Kalóztanyában megmutatták azt a nagyobb abrosznyi helyet, ahová be kell zsúfolódni, oké, megtörtént. Menjünk sörért. Egy korsó Arany Ászok 290 Ft volt. Énnyenomán. Aztán kicsit többen lettek, sorba kellett állni. A pultos csajok kissé megzavarodhattak a nagy tömegtől, két sorbanálló esetén a kiszolgálás tempója jelentősen lecsökkent, a jelek szerint ott helyben végezték a kettős könyvelést, az egész évi göngyölt TB- és SZJA-számítással együtt. Több különböző tétel esetén a holtidő jelentősen megnőtt, egy sör és egy fél vodka esetén a folyamat így zajlott:
   Az egyik csaj írogatás, számolgatás, pénz egyik brifkóból másikba átcsoportosítás közben nagy nehezen észrevette az embert, esetleg fel is vette a rendelést. Pár perc múlva elkezdte csapolni a sört. Kirakta, majd szólt egy másiknak, hogy fél vodka. Némi tökölés után a másik megkereste a vodkásüveget, majd a mércét, a kis poharat, ez is megvolt. Aztán valamelyik kikereste az árakat az árlapból, megkereste a számológépet, bepötyögte a két számot, értelmezte az eredményt, majd közölte, mennyi. Aztán meg nem tudott visszaadni, mert nem volt aprója, újabb kavarodás, pénz másik brifkóból egyikbe, nagy nehezen tranzakció vége, sör/vodka a kézben, a csaj meg nekiállt írogatni, számolgatni.

   A Taki, mivel ugye hát procc hely, meg manáger jelen, eleinte nagyon szégyenlős volt. Csak egyszer sült el a szája a Száncsán Barbi közben, aztán bocsánatkérőleg megjegyezte, hogy ez a Gankszta Zoliék után nyílt szókimondásnak számít, nem trágárságnak. Ja, manáger(ek) persze nem volt(ak) jelen, majd hülye(-ék) lett(ek) volna eljönni mindenféle szar koncertekre, amikor annyi minden jobb dolguk is van. A Fisher folyton eltévesztette a hely nevét, volt Vakegér, Kispiszkos, Rablótanya, Kisrabló. A Janó terepszínű arccal dobolt, időnként elhessegette a hátába álló fenyőágakat. Mondjuk nagyobb ívű mozdulatokra nem is igen volt lehetősége.

   Egyébként maga a művészi teljesítmény nem volt rossz, a cucc is egész jól szólt, később a manágeri intelmek ellenére a Taki kezdett beszívni, elmúlt a kezdeti merevsége, már baszkolni is támadt kedve, jól van, kezdtük már valódi önmagunkat nyújtani. A végére egészen jól éreztük magunkat, a közönség jó része pánikszerűen eltávozott, a pultnál is lehetett már rendelni, ráadásul hosszas könyörgésünk és sztrájkfelhívásaink után a tulaj hozott nekünk sört... Na. Így kellett volna eleve kezdeni. Meg az árakat a felére levinni, úgy talán a következő alkalommal (ha lesz egyáltalán) is eljönnek a Timur Lenkre vágyó polgárok.

« vissza