|
|
|||||||||||||
...az 1999. április 24-i komáromi koncertről A nagy revelációk koncertje. Kis kocsma, kis közönség, kis foci. Azért ittunk, ahogy kellett, félig-meddig meg alig értettségből kifolyólag. Meg kellett állapítsuk, Komárom még nem igazán nőtt fel hozzánk. Bár a közönség őszinteségéhez nem fért kétség, egy részük nyíltan, egyenesen, szemtől szembe megmondta, hogy nagyon jól érezték magukat, tetszett nekik az egész, stb., más részük pedig nyíltan, egyenesen, szemtől szembe szúrta ki éjszaka a kölcsönfurgonunk két kerekét, jelezvén: nem vagyunk szimpatikusak nekik. Derék, derék. Ja, a revelációk. Bár az egyik nem is annyira. Ácson keresztül mentünk Komáromba. A Sógor kinézett az auó ablakán és elmerengve közölte, hogy ez lehet az a hely, amiről időnként rémálmai vannak. Álmában időnként ugyanis egy házban ténfereg elveszetten, egy idő után kinéz az ablakon, ködös novemberi este van, az idő nyolc óra felé jár, az utcán rég sötét van, a közvilágítást jelképező néhány lámpa éppen felpislákol, látszik, hogy az utcán senki sincs. Az egyetlen kocsmából záróra lévén most dobják ki az utolsó vendégeket és ő hirtelen ráeszmél hogy ő ITT LAKIK. Namost a valódi. Reggel, felébredvén mindenki a maga vegetatív funkcióival volt elfoglalva, magyarán böfögés, fingás. Rájöttünk, ez azért van, mert valaki az éjszaka folyamán felpumpált bennünket. Az általános rosszullét pedig az italunkba csempészett méregtől van. Ezek ketten, a méregkeverő, meg a pumpás faszi párban járnak, az egyik mérget csempész az áldozat italába, a másik pedig elalvás után jól felpumpálja, aztán reggel meg csak néz a szerencsétlen. Mivel ez számos emberrel előfordul világszerte, két eset lehetséges. Végül egy vicc, lehet, hogy ezt sérelmezték. Hétfőn írásóra, a tanító néni sorra kérdezi a gyerekeket, ki mit csinált a hétvégén. - Na és te, Pannika? - Na és te, Kolompár Rafaelke, te mit csináltál a hétvégén? |