« vissza

...az 1999. április 17-i szegedi koncertről

   Hát, öhm. Nem sokan hallották. Valami futófesztivál fénypontja lettünk volna, de hát ezek az úgynevezett sportemberek teljesen kimerültek, este tízkor már régen ágyban voltak és alvósmacikát szorongatva, ujjat szopva henteregtek otthon a csíkos pizsamában, miután elfogyasztották a csésze forró kakaót. Nagy tisztelet a kb. tízfős kivételnek, akik tudták, hogy a sportolás csak némi sörrel szétcsapatva használ igazán. De ők sem voltak igazán rutinosak, kemény gyalázkodás után sem jöttek rá, hogy sört kéne nekünk hozniuk.

   Egyébként mi jól elvoltunk, pedig a Mitics valami rettentően szar magyar viszkivel kínált, de azért a célját elérte. Köszi, Mitics, a CD-idet meg majd visszakapod egyszer. Elhatároztuk, hogy némi támogatás kicsikarásának reményében átalakulunk kisebbségi nemzetiségi zenekarrá, azokat szeretik, meg főleg pénzelik, hadd terjesszék a kultúrát. Így aznap este az együttes minden tagja baszk volt. Kivéve a Sógort (ő játszik a baszkgitáron), akinek csak az öccse volt az, meg az anyja, de az utóbbi csak egy kicsit. Persze mindig szükség van ellenségképre is, azon az estén az etruszkok voltak a világ összes bajának az okozói.

   A számokat is baszkosítottuk, pl. a Száncsán Barbi egy baszk fiú és egy baszk lány szerelméről szólt. A későbbiekben persze a szekszpíri alaphelyzet áll elő, a lányról kiderül, hogy etruszk, nem akarja követni baszk őseinek hagyományait. Magyarán nem hajlandó baszkni, emiatt a fiúnak, aki pedig baszkna sűrűn, számos problémája fakad.

   Végül egy Q/A:
- Mi a különbség a Pireneusok és a házmester lánya között?
- A Pireneusokat a baszkok lakják, a házmester lányát pedig a lakók baszkják.

« vissza