« vissza

   Különböző marmonkannákat látok. Utángyártott Donald-kacsás, Gorbacsov-homlok mintásak is vannak szép számmal. Amott egy kék, itt egy zöld, sok van belőlük. Viszont mindegyiknél meszebb, a látóhatár alatt 1 ívperccel van egy, ami semmihez sem fogható mintájú. Aki tudja, az szólhat mi ez.
   Egy elemlámpa gurul az utcán. Jolán néni belerúg, de utána elcsúszik a kátyútömő munkások görkorijaiba. Erre a kátyútömő biztonsági guruja felmutat egy plakátot, amit Jolán néni seggére tapaszt. Miután fölragadt a poszter, az egyik munkás hirtelen felismerni véli Jolán néniben kedves öreg szomszédját. Ez bizony sokkoló lehetett a kátyútömő szakember számára, mert egy kék lufi fújódott ki az orrából. A lufin pedig egy felirat díszelgett: "Jaj bácsi, hova raktad a búgócsigám protkóját?".
   Jolán néni fuldoklik a röhögéstől, olyan vices ez számára, és fejest ugrik a kátrányos tartályba. Úszik két hossz pillangót, egy hosszt a felszín alatt tesz meg, és a zárómozdulat pedig egy hagymás bűzös büfögés a kátránytartály közepén, nyakig a fekete masszában. A bal szélső 10-es számú útjavító kérdően néz, s megszólal:
- Aki tudja mi ez, ne szóljon, mert úgyis rájövök. Én vagyok II. Tündér Lala, a Gellérthegy ura!

« vissza