« vissza

III. rész: Meglelem a Szent Piskótát

   Jolán néni ma hajnalban korán kelt, hogy megetesse Jakab koncentrált sejtszerkezetű hibridjeit. Tisztes motoros Jakab univerzális barátjának is szakdolgozatot kell írnia. Ő egy trichofágiás popbanda marketingtervéről ír. Az ablakokban a szavak össze-vissza ugrálnak a képekkel, ezért a monitor taccsra lesz vágva, és a felgyülemlő méreg elkezdi betegíteni a szervezetet. Ez minden mai civilizációs betegség alapja, a belső maródás, önnön sejtek civakodása egymással, míg a súrlódástól felhevült molekulák szikrázva kiadják a dühüket, addig a doktor bácsik nemcsak bébiétellel tömhetik tele a zsebüket. Valóságban a szavakban van a hiba, errormániás nyálas buzgó faszok élvezkednek rajta.
   Jolán néni kis kedvence Mócsing volt, a 40 centiméteres kukac. Mindig a vállán átvetve vitte magával mindenhova. Mócsingot barna és rózsaszín bűzös nyálka vonta be, és ha Jolán néni le nem szopogatja róla hetente, szegény Mócsing megfulladna… Én nem bírom ezeket a fiatalos és dinamikus háziállatokat, úgyhogy Jolán néni kerítésénél sosem megyek beljebb. Csak távolról lesem Jakab koncentrált sejtszerkezetű hibridjeit. Látom, az egyik éppen Zambia szakadt bugyiját viseli, amire ez van írva: "Anettka bányában nyaral".
   Odaszóltam neki:
- Hé kisvakarcs, akarsz egyet? Tőlem kaphatsz egy nagyot! Tudod mit kell tenned?
   Erre bedühödöt Jolán néni, hogy mit képzelek magamról. Felém hajítota Mócsing unokáját, egy 10 centis kis kukacot. De én félreugrottam egy konvektorral a hátamon, és mikor földet értem, észrevettem hogy egy kis sárga tárgy van a földbe ágyazódva. Hát az volt ott a Szent Piskóta. Megettem gyorsan, és kettesem lett a lottón. Köszönöm!

« vissza