« vissza

I. rész: Az úszás hatalma

   Élt egyszer egy jóravaló fogorvos, aki pénzt ígért a vesékért. Nagy lakomát csaptunk az ünnepi versenyre, de Elek bepiált, és megkörnyékezte Zambiát. Jakab, a motoros pásztor ködfüggönyt engedett le a páholyra gépével, amikor szikrázó köd ülepedett le.
- Jódliztok, jódliztok? Van egy jó sztori a zsebemben - szólt az öreg Jakab komoran, de én még csak nem is válaszoltam. A fűrészes pisztránggal jól fejenütöttük, átkutattuk a zsebét, és megléptünk a lével.
Három évvel később egy hirtelen kiáltás kizökkentett a pillanatnyi nyugalmamból:
- Igor! Igor! Gyere, mert a trottyos vén szomszédunk, Jaj bácsi a hányadékában pancsikol! Egy búvárszemüveggel úszik, és közben trágárul énekel!
   Hát persze hogy Körömvágó volt az, az én egykori főnököm. Ő mindig is szerette nagy dobra verni a jó szemét, de a hallása az pocsék volt. Mondtam is neki, de nem hallotta meg... Odamentünk a kerítéshez, és tényleg, Jaj bácsi valóban egy hatalmas teknő okádékban úszkált. Két méter hosszú úszótalpjaival csak úgy szelte a nyálas habokat, lazán kerülgetve a félig megemésztett patkánytemeket meg szőrcsumákokat. Minden fordulónál egy szép nagy kiáltással anyázta a bukott kalauzokat, akik kidobták titkos klubjukból még a múlt hó szombat 14-éjén.
   Jaj bácsi azóta tapossa a malmot az ő tisztes méretű hányásmedencéjében, abból eszik és iszik, és oda bele is pisál meg szarik ha úgy akarja. A lába leér, úgyhogy nincs vész, nincs fulladásveszély. De ő egy kisportolt edzett 109 éves agglegény, őt így is szeretik az asszonyok, úgyhogy keményen kavarja a bűzös hányáshullámokat. Az epe már kirakódott a peremre, és ezért nehezen is lehetne kimászni, csúszik mint a csiga. Hát az úszás hatalma most beigazolódott.

« vissza