Népdal (a XX. század végéről)
(Takács-Pataki)

   Nem csak Ákosra vagyunk irigyek. Sebestyén Márta és a világzenei mozgalom is felkeltette együttesünk érdeklődését. Többször felajánlottuk a világ ilyen jellegű vezető zenekaránok, hogy beolvadhatnak a Timur Lenkbe.
   Kompromisszumkészségünk jeléül hajlandóak lettünk volna felvenni a Deep Lenk vagy a Timur Forest nevet, tetszés szerint. De mivel Márta több hét megfeszített munkája után sem volt képes az "Egy tál dödöle" szövegének elsajátítására és az
ózonlyuk is napról napra egyre nagyobb lett, a fúzió meghiúsult.
   Az efölött érzett szomorúságunkat fejezi ki az alábbi dal.

Nem megyek én iskolába,
inkább megyek Mekdonácba.
Bényomok én tíz bigmeköt,
úgy danolom az éneköt, hogy

Nájnánájnáj nánánájnáj, nájnánájnáj nánájnájnáj

Nem megyek én munkahelyre,
inkább megyek Börgerkingbe.
Benyomok egy csirkés szenyát oszt
úgy siratom magam baját, hogy

Nájnánánáj...

Nem megyek én ma sehova,
eetörött a babám lova.
Maradok a Piddzahátba,
gyere babám, verjél hátba, hogy

Nájnánánáj...

Gyorsbüfében költöm étkem,
kérlek babám, ne sírj értem.
Gyorsbüfében töltöm éltem,
kérlek babám, ne sírj értem.