Persze, persze. Hát ki nem? Gyenge vágyálmok, lenge illúziók. A dal mondanivalója röviden az oktatás mindennapos robotjába belefáradt tanerő napi híreken és amerikai krimisorozatokon köszörült hangulatvilága és az általa megtapasztalt realitás differenciál-specifikumából eredő, freudi indíttatású álomvilág napi gyakorlattá emelésének óhaja.

Szünetben a tanáriban megpihenek
A folyosón kinn üvölt a sok hülye gyerek
Az idegtől a kezem még mindig remeg
Hogy megnyugodjak, egy hírlapot előveszek

Lebukott a korrupt tisztviselő
A pénz persze máig nem került elő
Dobbantott a sikkasztó könyvelő
Robbantott a maffiózó nagymenő

A pedagógust persze nem hívják félre
Hogy egy-két millát tegyenek zsebébe
Mindezzel együtt nem szeretik mégse
S vágyakozva nézhet az osztálypénzre

Egy csaló igazgató lebukott
Felfüggesztve kapott három hónapot
A főügyész egy borítékot zsebre rakott
Ilyet, mondd meg, én miért nem kapok?

Múlt vasárnap anyósomtól hazafelé tartva
Harmincéves Wartburgomban kiégett a lámpa
A rendőr megállít és a markát tartja
Már te is fiam, Brútusz, te szerencsétlen marha?!

Refr.:
Korrupt, korrupt, az akarok lenni,
A zsírosztásnál nagy lét lenyelni
Hajlandó volnék bármire, bármire
Mégse kellek senkinek semmire

Mindennap várom, hogy becsengessenek
S egy bűnbandába jól beszervezzenek
Hogy fehér köpenyes bűnöző legyek
S inkább az arany, mint a legyek lepjenek.

Ráfagy a mosoly az ostoba képire
Nem idegesít többet a kövér Pistike
Rátok is szarok, ti többi kis hülye
Mikor beszállok a fekete Mercibe.

Refr.