Elvont dal
(az a rozsomákos szám)
(Pataki - Halász)

   Fél-véralter dal. Azért nem véralter, mert vidám a vége. És azért rozsomákos, mert az is van benne, olyan igazi alterpoénként, amit senki nem ért azon a néhány emberen kívül, aki Dörtivel rendszeresen együtt sörözik.

   Másfelől igazi liberális alternatív szám, aminek többrétegű mondanivalója van, így akár külön-külön az egyes rétegekbe, akár az egészbe mindenki azt érthet bele, amit akar.

   Taki, az együttes demokratikusan megválasztott despotája magára vállalta, hogy elmagyarázza nekünk -és ezzel egyben a Tisztelt Közönségnek is-hogy hogyan is van ez az egész szám

Részlet az együttes belső levelezéséből, Takitól a többieknek.

Szerető Szívű, Hálás Alattvalóim!

   A felém sugárzott szűnni nem akaró imádatotok olybá meghatotta a nép gondjaira olyannyira érzékeny, hősi szívemet, hogy úgy döntöttem, csak jáccani kéne azt a kibaszott rozsomákos számot, lévén annyit kücköttünk vele, meg hát azér mert hogy jó, annak ellenére, hogy nem az én fényességes elmémből pattant ki.

   A fölépítés pedig pengeéles emlékezetem szerint a következőképpen néz ki:

   Dirty kezd, diléjes-fléndzses pückörészős rész néccer, harmadiktól Fisher, a Halember belép, negyedik végén dob és basszus belezördít.

   Eztán én valamikor eccécsak elkezdem a kornyikálást (Hogy mikor, az nyalván nagyban függ attól, hogy 1. mikorra érek le Szögedre, 2. mikor kezdünk, 3. hanyadik szám lesz ez az alternatív. Ha mármost teoretice mindhárom paraméterre maximális szélsőértéket veszünk, az azt jelenti, már el sem bírom kezdeni)

hogyaszongya, finoman:

Elvont vagyok és kozmikus
Neonkönnyek marják testemet
Minden olyan minek - érzés fogott el
Nem tudom, miért, de szenvedek

na itten mán belezördítünk jobban:

Minden olyan egyszerű lehetne
Ha minden olyan egyszerűen menne
De miden olyan bonyolult és fura
És azt hiszem, hogy én sem vagyok a magam ura

na itt meg má csak úgy zörög:

Refr. (2X4)Jaaaj, jaaaj...

osztán megestcsak finoman, mintha csak ebet basznánk:

Nem tudom, hogy mit gondolhatsz rólam
De te sem tudod, hogy én mire gondolok
Csak azt tudom, a rozsomák veszélyes állat
És a kocsiban a szervó jó dolog

baljós pilickák itten mán befigyelnek:

Nem tudom, hogy mit gondolhatsz rólam
De te sem tudod, hogy én mire gondolok
De én tudom azt, hogy te tudod, hogy én tudom, hogy te tudod
És te nem tudod, hogy én nem tudom, hogy te nem tudod, hogy én nem tudom-e

itt mán piszokul zördítünk, de azért még nem az igazi

Minden olyan egyszerű lehetne
Ha minden olyan egyszerűen menne
De miden olyan bonyolult és fura
És azt hiszem, hogy én sem vagyok a magam ura

na itt mán igazi, he!

Refr. (2X4) Jaaaj, jaaaj...
a második 4-nél én mán csak pislákolva visongok,
ellenbe Totya olyan erőből fújja szőrmentén a kisszaxiját,
hogy az ki is egyenesedik

oszt eccécsak elhallgatunk, a dram meg a bész 2 körön át pilickázik, oszt
jövök én, előbb csak úgy, a bajszom alatt, asztán meg má mérgessen!

(4X) Ne csináld ezt, ne csináld velem ezt...

Eztán átcsapunk hirtelen reggibe, és föltartóztathatatlanul gyön a happy end:

Végre megint minden olyan eccerű
És végre minden újra olyan egyszerűen megy
És már semmisem bonyolult és semmisem fura
Végre újra én vagyok a magam ura!

Jááááájjájájjájájájájájájjjáááááááááá...

Bombácsiki báricsiki tüde tongá, báricsiki bombácsiki tüde tongá, stb, stb.

Ezt jól gyakoroljátok be gondolatban Kicsiny Tezsvérkéim, és higgyétek el, nem lesz baj, menni fog! A Nagy Tezsvér Veletek van!

Despo-Taki