« vissza

   A jó öreg Bázis Kapitány megint későn aludt el, hiszen sokáig borozgatott Elekkel. Álmában a volt ezrede jelent meg előtte fázósan és éhesen. Bázis Kapitány nem bírta tovább. Felkelt éjjel 0 óra 11 perckor, és kiment sétálni az utcára egy kicsit. Nagyokat szívott a friss kék levegőből, a Hold pedig aranytányérként csüngött odakint a hűvös és végtelenül békés éjszakai égbolton. Ekkor jött egy fagyiskocsi, nagyot fékezett, és kis sárga bohócok ugráltak ki belőle. A főbohóc, aki 2 méternél is magasabb volt, egy nagy fagyit nyomott Bázis Kapitány orra alá. Erőszakosan követelte tőle, hogy egye meg, különben megverik. Bázis Kapitány bele ment a játékba, habár tudta hogy a főbohóc csak vesztesként kerülhet ki kettejük közül. Gyorsan megette, és nagyon ízlett neki. Belerúgott a főbohócba, és kivett a kocsiból egy nagy fagyistölcsért. A kis bohócok azonban megtámadták Bázis Kapitányt. Ő sosem bántotta a kisebbeket, ezért inkább hazafutott. Mindenesetre az egyiket még jól pofánvágta a vaskos öklével. Futás közben vette észre, hogy a nagy tölcsért viszi magával. Óvatosan befutott a háza ajtaján, és gyorsan kulcsra zárta. Még hallotta a bohócok ördögi gyülekezetét, amint kocsijukkal felszántják az éj végtelen csendjét, és a kacajuk elhomályosul a távolodó örökkévalóságba.
   Bázis Kapitány a tölcsért pedig egy vitrinbe rakta, hogy figyelmeztesse az éjszakai vándorokat a rájuk leselkedő veszélyre.

« vissza