« vissza
VII. rész: A Zoltán nevű öreg papa
A Május 35-e utcában lakik egy félig zsugori ablakpucoló. Mindenki ismeri, mert a közvélemény nyomására fiatal szűz lányokat szabadít meg ártatlanságuktól. Ezért nem is nagyon szeretik ezt a férfit, de a szomszédját, Zoltán papát mindenki nagyon tiszteli. Ő az, aki példaképe a fél városnak, sőt, a fél utcának! Zoltán papa ázsiai körútján találkozott Gertrúddal, a kisemmizett postással. Hazasegítette Sopronba, onnan pedig hason kúszott ide Budára, a Fondorlat-közbe. Nomen ist omen - a Szabolcs nevű gyerekek pelenkába fosnak. Az Egri Bikavér az Szexárdi találmány.
Zoltán papa ugrálórugókat csinált a cipőtalpára, és így a magasabb polcokat is eléri a közértben. Így tudott ma venni egy 2 literes vodkát, ami persze nem olcsó, de most az egyszer belefér a pakliba. Hiszen ki más ne érdemelné meg ezt a fenséges italt, mint Zoltán papa, aki annyit tett a hazáért? Ha ő nem lett volna, akkor most nem mehetnénk ki a Kálvin-térre vizelni a fákhoz, és az MSZP székházát nem csomagoltuk volna be FIDESZ-es csokipapírokkal, meg fordítva.
Zoltán papa még aznap legurította mind a kétezer mililiter alkoholt, és úgy berúgott, hogy a wc előtt fél méterrel beszart. Akkorát fosott, hogy a zsebéből is folyt a bűzös barna és rendkívül híg kula. Ekkor elvánszorgott a fűrdőkádjáig, és ruhástól belefeküdt. Tudni kell, hogy a fürdőszoba ki van poszterezve csupa jó nővel, meg XXIII: századi naptárakkal. Kinyitotta a csapot, és 3 óráig tusolt amíg tiszta nem lett valamelyest.
Ekkor csöngetett Jakab, a motoros pásztor. Bejött, de elbotlott egy nagy biciklis bohócba. Szitkozódva felkelt, és a piros rémet elküldte a kurva anyjába. Az valahogy kiment, Jakab pedig fújt egyet a titkos kölnijéből a levegőbe, mert nagyon büdös volt. Tudta, hogy öreg cinkostársa megint piált, de már nem zavartatta magát. Zoltán, az öreg papa pedig vidáman mosolygott ki a kádból, élvezve a betűző napfényt.
« vissza
|