A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... 2009. február. 26.-i A38 hajós koncertről

   Ahogy az öregedő rock- punk- pop- satöbbisztárok visszavonulófélben megalapozni óhajtják színpadtól távoli karrierjüket a hosszútávon is fenntartható alkoholizmust célozván, úgy a Timur Lenk is többedjére próbált szervezőként villantani, hogy majd ha végképp nem lesz színpadképes, legalább az ilymódon szerzett pénzt és tapasztalatokat felhasználva tele szájjal (és valag pénzért, nyilván) tudjon tanácsokat adni az egyelőre még nála is sikertelenebb, de legalább még reményekkel rendelkező ifjú rock- punk- pop- satöbbisztároknak.
   Egy biztos, szervezésből mindenesetre nem fogunk tanácsokat adni, csak ha nagyon kérik, akkor is annyit, hogy ne csinálja senki, hacsak nincs saját koncertterme, saját jegyszedője, saját internetje meg saját mindene, mert utána csak a részeg és csodálkozó arccal üldögélés marad, hogy az előbb bebizonyították neki Zenon egyik paradoxonját, de valahol még mindig nem érti, hogyan lett a tele házból fél.

   Mindenesetre komoly sikerként könyvelhetjük el, hogy mi vagyunk azok, akik a Neoprimitívet a közgázklubok illegalitásából kihoztuk egy publikus koncertre, "A38"-adik búcsúkoncertre, ahogy ők mondták, mert ez a csapat kb. húsz éve kizárólag búcsúkoncertet ad. Mit is csináljunk, hogy kifejezzük a hálánkat a sok pináért, amit az ő számaikat gitározva szedtünk össze, hát legyünk úttörők, jött a megváltó ötlet, ezzel egyrészt kifejezzük, hogy mi még úttörők voltunk, amikor ők már nyomták, másrészt azt is kifejezzük, hogy a nagy öregek után feltörekvő modern ifjúságnak tartjuk magunkat, harmadrészt meg nem jutott eszünkbe semmi normális azon kívül, hogy részegek leszünk, de az meg nem különösebben kirívó.
   Tehát a koncertet a 666-os számú Timur Lenk úttörőcsapat kezdte, zászlóbehozatal, zászlófogadás középről, jobbra-balra nézz, zászlónak tiszteeeeLEGJ, jelentést kérek, jelentem, a sör megfelelő hőmérsékletű, a koncert megkezdhető, köszönöm, 666-os számú Timur lenk úttörőcsapat, koncert, VIGYÁZZ!

   Gondolkoztunk azon, hogy előadunk egy tömeges avatást is ("Én, Kovács Lajos fogadom... Én, HmbrzkvGdiudpf fogadom... Mondom Kovács Lajos!! stb. ...hogy a satu meg a pina mindig szorít és a kacsák előtt mindig lesz víz!"), de aztán lemondtunk róla, lesz még ezen kívül is bajunk, úgy próbáltuk a Neoprimitív közönségét maradásra bírni, hogy bejelentettük, ez a koncert egy hűségteszt, mennyit lesznek hajlandók kibírni abból amit mi csinálunk, amíg nem jön a Neoprimitív.
   De azért nem volt olyan rossz. Konkrétabban jó volt ez, még ha szar is. Tulajdonképpen teljesen átlagos koncert volt ez, ha eltekintünk a közönségtől, amelyben mindenféle potentátok voltak, ugyanannyit basztunk el mint szoktunk, csak most kicsit kínosabban éreztük magunkat miatta. Legalábbis az első tíz percben. Taki azért próbálta visszafogni magát, hogy kultúrembernek tűnjön, nem jött rá, hogy ez a harmadik sör után úgysem fog menni. Fisher pedig húrszakadás miatt a Jobbágy gitárján játszott (azóta nem mosott kezet), amivel nem lett volna baj, csak Gyula a koncert örömére zsír új húrokat tett fel, amik nagyjából másfél számig bírták hangolás nélkül, ezért például a Woodstocki Busz elejétől konkrétan mindenki a korsója után nyúlt. De ne fikázzunk túlzottan, a művészieskedést meg a zenét mint foglalkozást hagyjuk meg a hanyatló Nyugat ópiumának, szóval jó volt ez, nagyon sokan (illetve tkp. felennyian) örültek nekünk és ennek mi is nagyon örültünk, ez kell ide, nem a Red Bull.

   Ez is megvolt. Próbáltunk már felkarolni ifjú tehetségeket, feloszlottak. Most megpróbáltunk nem annyira ifjú tehetségeket felkarolni, erre rögtön a búcsúkoncerttel kezdték. Nem megy ez nekünk. Vagy még megpróbálhatunk egy OKJ-s közönség-, rajongó-, groupie-, netán roadképzőt indítani (1-2-3-4 félév képzési idővel), hátha. Ez ráadásul azért is szerencsés lenne, mert nem lennénk egy együtteshez kötve, a tanítványaink bármely együttes koncertjén megfelelően tudnának teljesíteni, azaz egyszerre több helyről tudnánk lóvét kapni.
   Na. A vízió megvan, addig még zenélünk egy kicsit.

« vissza