A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2006. november 11.-i somogyfajszi koncertről

   Esküvő Somogyfajszon. Már a felütés is olyan, mint valami szociofotó címe, amit hallva az ember rögtön lajbis-gúnyás legényeket, rokolyás menyecskéket, hosszúpipás kocsmárosokat vizionál, valamint arra gondol, hogy a fotó az 1900-as évek elején keletkezett, amikor még Kodály viaszlemezzel meg lúdtollal mászkált mindenfelé, eredeti gondolatokat keresve. Meg is lepődtünk rendesen, de hát ha valakinek ez a dilije, hogy Patkó Bandi hazájában Timur Lenkre esküvőzzön, az nyilván gyógyíthatatlan és ha ellenkezünk, akkor a helyzet csak rosszabb lesz.

    "Gyehünk a kashtélyba!"-skandáltuk, bár ahogy hagytuk el a civilizációt, úgy aggódtunk egyre jobban, milyen is lesz ez az egész. Alföldi kastélyokkal már volt tapasztalatunk, ott a Horthy csináltatott egy normálisat, a többi passzé. Egy méter nyolcvanas belmagasság, hetven négyzetméter alapterület. Ja és téglából van. Ez alighanem három olyan tulajdonság volt, amit hatvan kilométeres körzetben semelyik másik épület nem tudott nyújtani még külön-külön sem. Ehhez képes a somogyi kastély szinte tényleg kastély volt, csak nem volt szabad, hogy az embernek eszébe jussanak mindenféle dekadens Sopron környéki kastélyok. De volt benne összkomfort, meg jó nagy hely, meg hideg szobában sör, szóval az első rémület után elég megbocsátóan néztünk a világra.

   Amikor megérkeztünk, a fogadóbizottság az ifjú párból, egy darvadozó apukából, egy élénk ötévesből meg egy minden bulin jelenlevő aktuális jófejből állt, aki megrovóan konstatálta, hogy még nem vagyunk mocsárrészegek. Megnyugtattuk, hogy az is eljön, csak később, mi már nem ifjonti hévvel azonnal bebaszunk nyolc felest és aztán átalusszuk az egész bulit, hanem megfontoltan iszunk és megbasszuk mindet csak lassan töltjük tele magunkat, mert nekünk itt még küldetésünk van. Megvacsoráztunk, közben gondolkoztunk, hogy ezen a környéken nemhogy tízhúszas, maximum hatötvenes busz lehet, az meg már régen bejött, hol lehet a násznép.
   "Mert mindenki gyereket fektet"-hangzott a felvilágosítás, mi megértően bólogattunk, hogy igen, ezt megértjük, hát ez kétségkívül egy jó buli lesz. Szépen lassan összeraktuk a cuccost, aztán hogy hamarabb zenéljünk, mint ahogy mozgásképtelenek leszünk, nekiálltunk.

   Hirtelen még tízegynéhány ember is előkerült, mindenki ropta, örültünk egymásnak nagyon. Koncert után óvatos felmérést végeztünk, kik is voltak a jelenlevők. Mint kiderült, a mogorva ember, akitől féltünk egy kicsit, mert úgy festett, hogy mindjárt egy duplacsövűvel fogja elmagyarázni, milyen is szerinte a mulatós, és aki később szintén ropta, az a gazda. Beállt a konyhalány, meg -mivel a gyerekfektetés esélytelenné vált- a vendégek is. Amikor a személyzetet faggattuk, szerintük milyen volt, egészen megbocsátóan mondták, hogy kicsit szokatlan. De jöhetünk még. És mivel hajnal háromkor még mindig lehetett választani a vodka, az unikum meg a konyak között (sör úgyszintén volt végig), mi is ezt mondtuk.

« vissza