A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. június 17. szombat - Pilisszentiván, sportpálya (Rock A Villa Körül Feszitvál) este 10-től.

Az utolsó nem kishír jellegű frissítések:
- Képek a 2015. október 24-i hatvani koncertről
- Vélemény a 2015. október 24-i hatvani koncertről

A régebbi frissítések »

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2006. február 3.-ai szekszárdi koncertről.

    A helyi Estben a koncert úgy szerepelt, mint "NemMindenkiNő: koncert és örömzene". Ennek megfelelően a bejáratnál (ott tömörült mindenki, mert bent egyáltalán nem lehetett dohányozni) a következő beszélgetés zajlott le.
- Ki játszik itt ma este?
- A NemMindenkiNő.
- Aha.
- Előtte meg a TimurLenk.
- ...?... egészségedre.

   Egy művház táncterme - ez elsőre nem sokat mond, ebből ugyanis a művház méretétől függően általában kétféle van: a kurva nagy és a kurva kicsi. A kurva nagy (persze ez is relatív) az a vidéki művház egyetlen termét jelenti, ahol az összes jelentősebb esemény - házasság, lagzi, bál, falugyűlés, verekedés, illetve ezek tetszőleges kombinációi- végbemegy. A kurva kicsi pedig a nagyobb művház takarítóhelyiségét jelenti, amit azért neveznek ki táncteremnek, hogy az ivós/verekedős fiatalok mégse a másnapi esküvő helyszínét hányják tele.
   A szekszárdi művház az első kategóriába tartozik. Persze lehet, hogy van másik terem is valahol, de azt nem valami nyilvánvaló módon lehet elérni. És nem lehet bent dohányozni. Egyáltalán. Az egész művházra van egy (1) budi, igaz, az akadálymentesített. És az ajtajára külön ki van írva, hogy "TILOS A DOHÁNYZÁS!". Van másik budi is, arra pedig az van kiírva, hogy "ZÁRVA". Nem csodálkoztunk egy cseppet sem, amikor kiderült, hogy az igazán komoly társadalmi események az épület másik oldalán levő Művész presszóban szoktak zajlani. Mert ott lehet dohányozni.

   A szekszárdi művház táncterme profin ki van képezve táncra. Akadásmentes, legumizott padló, magasan levő, a falba kvázi bemélyített színpad, hogy az előadókat vagy tánctanárokat mindenki mindenhonnan lássa. Pár jó vastag oszlop. És bazmeg olyan akusztika, hogy... hogy... azt el nem lehet mondani. Menjünk le egy közepes méretű pincébe, a falakat burkoljuk le lazán konzervdobozokkal, majd amikor készen vagyunk, nyissuk össze a helyiséget egy egy méter átmérőjű csatornacsővel, amibe véletlenszerű pozíciókban helyezzünk el pár félrehangolt és teljes hangerőre állított Sokolt.
   A NemMindenkiNő próbálkozott a beállással, de nem igazán sikerült nekik, ezért adtak a velkampálinkájukból. Mi is próbálkoztunk a beállással, nekünk sem sikerült. A hangosítóembernek láthatóan kezdett hullani a haja. Közben pedig csak gyűltek az emberek, gyűltek. Amikor a létszám kezdte elérni a huszat, úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, elkezdjük, ez nem fog jól szólni sehogy. Még csak rosszul se, a förtelmes az egyetlen jelző, ami egyáltalán közelíti a valóságot. Ráadásul nem lehet cigizni.

    "Hello Szekszárd!"-szólt bele Taki a mikrofonba. A színpad előtti beépített emberünk szerint ez kint úgy hangzott, hogy "llllnnnnysszzdörömbdörömb". A koncert többi része is ilyen volt. Mi a velkampálinka meg a sörök miatt jól éreztük magunkat (bár a cigi azért hiányzott), a közönség pedig nem tudjuk, hogy érezte magát, de úgy döntöttünk, hogy ez most saját magunknak lesz örömzene, ha már másoknak valószínűleg nem az, mert élvezhetetlen.

   Igazán nem tudunk mi erről koncertről semmit mondani. Tapasztalatnak jó volt, ezután elvállalunk fellépést csővezetékekben, tengaralattjárókban, barlangokban, kazánokban, ilyesmi helyeken. Már fogalmazzuk is a hirdetést. "Alternatív lakodalmas punkzenekar akusztikai kihívásokat keres, zene nem akadály. Felkéréseket »Aggyátüzet« jeligére a kiadóba."

« vissza