« vissza

...a 2005. december. 16.-ai győri koncertről.

    Ez a koncert felesleges volt, mint a pápa pöcse. Persze előre senki meg nem mondja a jóistenen kívül, hogy az fölösleges lesz, ez sajnos mindig utólag derül ki. Rengeteg kínlódás volt vele, de legalább pénz sem járt érte. A presztízsről pedig egyáltalán ne is beszéljünk. Az egész arról szólt, hogy mi leszünk a Quimby előzenekara, aztán meglátjuk, hogy milyen dolog is az. Mármint hogy vérprofi zenekar előtt játszani vérprofi cuccon és főleg vérprofi szervezésben.
   Hát szar. Valószínűleg az életben nem csinálunk még egyszer ilyesmit. Persze jól is elsülhetett volna, de a győri fiatalok gondoskodtak róla, hogy ne ez történjen.

   Szóval jelenjünk meg hatkor, mert fél héttől hétig be kell állni, aztán illedelmesen kivárjuk a nyolcat, amikor megszólal a szemben levő templom tornyában a harang, akkor előrántjuk a hangszereket és aki hamarabb lő, az marad életben kilencig játszunk, aztán takarodó, mert jön a főműsorszám.
   Ehhez képest hatkor a színpadon még csak némi ládahuzigálás volt, hét körül elkezdett beállni a Quimby, majd háromnegyed nyolckor valaki szólt nekik, hogy ott vagyunk mi is. Na jó, de húzzunk bele, ha már ők eltolták az időt. Elhelyezkedtünk a meghagyott helyen, nagyjából belőttük magunkat, aztán a szervező megkérdezte, hogy kinyithatja-e az ajtót? Mondtuk, hogy igen, be is özönlött vagy tizenkét ember, amiből -látván, hogy mi még csak nem is hasonlítunk a Quimbyre- négy azonnal ki is ment.

   Hát jó, sziasztok, köszöntünk mindenkit itt a kekszgyári kultúrban.

   (A PÁGISZ és ÁMK egy kurva nagy betontömb, más kurva nagy betontömbökkel körbevéve. Magyarul egy lakótelep általános kultúrközpontja, all-in-one uszoda, művház és Pattantyús Ábrahám Géza Ipari Szakkozépiskola, szegény Patyi bácsi ha még élne, biztosan elsírná magát, ha látná, mit neveztek el róla.)

   Az első három szám utám határozottan három részre tagolódott a hallgatóság. Az első részhez az a négy ember tartozott, akik ráharaptak a stílre, ők végighallgatták, köszönjük, értetek érdemes élni, viva Las Györas. A másodikhoz az a kb. tíz, amely ki-be járkált, de inkább ki, valószínűleg ők tudósították a harmadik, legnagyobb részt, amibe azok tartoztak, akik be sem jöttek a terembe, hanem a kinti büférészben várták ki, hogy mi elmenjünk.

   Mit mondjunk, egy élmény volt ez az este, komoly benyomást tett ránk Győr, ezt a koncertet még sokáig nem fogjuk elfelejteni.

« vissza