« vissza

... a 2005. június 23 .-ai JATE-Klubos koncertről

   A házibuli folytatódik. Szegedben ismét nem csalódtunk, próbálja ez a város komolyra venni a figurát, próbálja, de némi kényszeredett záróizom-feszítés után úgy dönt, hogy nem erőlködik tovább. Ezt az indítás miatt vagyunk kénytelenek mondani, az alapállás az volt, hogy este nyolcra jelenjünk meg a JATE-Klubban, mert kemény szervezés van, meg létradiagram, meg minden.
   Kicsit hitetlenkedtünk, este nyolckor a JATE-Klubban senki nincs, olyankor egy elhagyatott idegszanatórium alagsorának a képét mutatja a hely, ahol az egyetlen zaj a hidegvizes kezeléseket idéző csöpögő csapé. De igen, mindenképpen ott kell legyünk, mert két együttes lesz, az egyik kilenctől, a másik tizenegytől, és még nem derült ki, melyik mikor. Hát jó, mondtuk megnyugtatólag a szervezőnek, természetesen ott leszünk nyolckor, csak fel ne vágd az ereid, ha esetleg mégsem.

   Tíz tájt csakugyan ott voltunk mindannyian a büfé teraszán. Nekünk volt igazunk, a szervezői erőfeszítéseket a közönség sem vette komolyan, a büféseket leszámítva JATE-Klubban úgy négyen lehettek. Az pedig már csak a helyszínen derült ki, hogy amikor a másik együttes megtudta, hogy a koncert helyszíne konkrétan a Guanó-udvar, azonnal visszaadta a babaruhát. Akkor teljesen miénk a terep, ráérünk, kérünk még egy kört. Megnéztük, hogy áll a hangosítás, a technikus akkor kezdte kényelmesen huzigálni a drótokat, ezek szerint neki sem lett gyomorfekélye a kilenc órás kezdés miatti idegességtől.

   Nagyjából fél tizenkettő lehetett, mire a koncert összes alkatrésze -az együttes, a hangosítás és a közönség- összeállt, ezzel határozottan meghazudtolva előzetes pesszimizmusunkat. Mi ugyanis, amíg még nem tudtuk, hogy csak mi leszünk, ilyes kezdési időpontot saccoltunk, márminthogy az első együttes fog ekkor kezdeni, mi pedig csak valamikor hajnal fél háromkor jutunk szóhoz. Sörök begyűjtve, utolsó pisálás, próbapengetés, kis nosztalgia. A Guanó-udvar ugyanúgy szólt, ahogy régen, azaz a kezdő hangmérnököket ide hozzák megmutatni, milyen helyen kell megtagadni a munkát, mert csakis bukás lehet a vége.

   A közönség viszont már szokva volt a bödönsoundhoz, nem zavartatták magukat semmitől, főleg hogy a büfé is kinyitott mellettünk. A padokon ráérős trécselés, majd elkezdjük, még éjfél sincs, kölyök még a buli. Nekünk kifizetődő volt a várakozás, mert lett közönség, azt pedig merjük remélni, hogy a közönségnek is kifizetődő volt, mert lett koncert. A mindkét részről előnyösnek tűnő barter nagyon fajin kis bulivá fejlődött, ilyen bizniszbe máskor is belemegyünk. Taki örök bulihőfok-mérője, a mikrofonborogatós pogózás is megvolt, köszönjük.

   Nett kis házibuli volt ez, kis hely, nagy szesz, nagy öröm. A hangosításról meg az ő minőségéről pedig ne beszéljünk, ilyen helyen vagy eleve ismerni kell a szöveget, vagy egyáltalán nem foglalkozni vele. Ezt pedig mindenki -bennünket is beleértve- abszolválta, jól van, Szeged, kapsz egy kövér piros pontot.

« vissza