« vissza

... a 2004. június 4-dikei kafé-986-lanzsos koncertről

   Pörfikt. Mondanánk, ha mi afféle anglomán köcsögök volnánk, de nem vagyunk azok, ezért szerényen a "vundabaa" kifejezést használnánk. Legalábbis a saját szempontunkból. Mert ha a tomboló tömeget vesszük figyelembe, az nem volt. Mármint tömeg. De a tombolást felette kielégítőnek minősítettük, ezért ezt a koncertet önmagunkhoz képest csillagos ötösre értékelnénk.

   Pedig csendes, békés temetésnek indult a koncert, a Lőrinc pap téren álldogáló markoló és dömper mintha előre integetett volna, hogy "gödörásás lesz, aztán egy teherautó föld rátok, ott lesztek jó helyen". A kafélanzs két emberből álló teljes személyzete is felkészült az estére: hoztak magukkal könyvet, a pult mögé pedig fotelt állítottak be. Aztán csak szivárogtak be az emberek, mi pedig úgy döntöttünk, ha már temetés, legyen vidám.

   Nem ártott az a próba. Valami rejtélyes oknál fogva a hangulatunk is jó volt, különösen Fisheré, aki valami oknál fogva (ne ködösítsünk, félig be volt baszva, ráadásul vidámra itta magát) nagyon pörgött és a szokásos depresszív, poénnak szánt hülyeségei helyett néha tényleg mondott jókat. És a buli lejött a színpadról.

   Még régebben elhatároztuk, hogy pénz vagy presztízs, ha egyik sincs, nem vállalunk el koncertet. Aztán ez valamelyest finomodott, van, amit most már semmi pénzért nem vállalnánk be. Például az alföldi szórakozóhelyeken a fellépést, ezek eddig kivétel nélkül borzasztóak voltak. A hegyvidékiek valamivel jobbak, ott legalább nem akarnak instant megverni bennünket, de túl sok köszönet általában ezekben sincs. Szegeden az Irinyi-udvar egyenesen tiltott dolog, április vége óta nem fizettek (legyen átutalás, de kell megbízási szerződés, jajnemjó, írjunk újat, visszaküldjük a számlát, írjatok másikat, de másik szerződés is kell, mert ez csak a izének jó, a hozénak nem stb. Mellesleg a Karabélynak sem fizettek még.)

   Presztízsvonalon is sokat finomodott az értékítéletünk, pár fellépés után a Gödörre már csak pökünk, főleg amióta legutóbb ölég konkrétan leszívattak bennünket. A Ráckert az korrekt, az maradhat (már ha), viszont a Pesti Est Café tózse bekaphassa. Még régebben voltunk a Süssfelnapban (Süsi), az is gyászos volt. Szóval kezdjük egyre kevésbé érteni, egyes helyek mért vannak jobbnak kikiáltva másoknál. És azt is kezdjük egyre kevésbé érteni, mi miért gondoljuk, hogy ezekre a helyekre zenélni kellene jönnünk, miért nem csak inni, nagyon sok esetben jobban éreznénk magunkat. Illetve talán inni se.

   Ez az egész vergődés azért van, mert a lottó négyes után a kettes, meg főleg az egyes találatok fikának tűnnek. Minthogy -legyünk őszinték- azok is, csak a belefeccölt energia miatt jobbak a semminél, esetleg még az sem. Ötös találatról még nem beszélnénk, a teltházas Nemzeti Kavicsos fellépés (bemelegítésnek Ákos, Pavarotti és Sebestyén Márta izzítja a hangulatot, konferál Lagzi Lajcsi. Márta még próbálkozna az "Édösanyäám, édösanyäám, nésirassäá éngömet"-tel, de Lajcsi elzavarja a picsába, "Tíííímurlenk, Tíííímurlenk!!!!"-ordítja a felhergelt tömeg, és amikor kijövünk, Erzsébet királynő billegne fel a színpadra, hogy lovaggá üssön bennünket, de a szekuritisek elhajtják a gecibe, majd a koncert után zavarogjon, nyanya, az öltözőben pedig Soros György érdeklődik, hogy az általa elképzelt pár milliárdos összeget hová is utalja, de előlegként most azonnal megveszi nekünk a büfét) még várat magára egy kicsit.

   Szóval amilyen gyászosan kezdődött, olyan fasza volt, a már közmondásosnak számító tízhuszas busz is megérkezett, ráadásul lelkes rajongókkal, köszönjük.

« vissza