A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. június 17. szombat - Pilisszentiván, sportpálya (Rock A Villa Körül Feszitvál) este 10-től.

Az utolsó nem kishír jellegű frissítések:
- Képek a 2015. október 24-i hatvani koncertről
- Vélemény a 2015. október 24-i hatvani koncertről

A régebbi frissítések »

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2002. április 19-i hárommajmos koncertről

   A dolgok kiegyenlítődnek. A tévéfellépésünk után már nem mertük azt mondani a szervező csajnak, hogy nem megyünk a fesztiváljára, pedig eredetileg azt terveztük, mert nyú díl, meg minden. De hát az Almássy téren még nem voltunk sosem, rúgjunk be itt is egyszer már végre.

   Egészen formásan indult az egész. Tízkor kellett volna kezdenünk, ezért megbeszéltük találkozásra a kilenc órát, hátha be kell csekkolni, úgy látszott, hogy szervezésileg itt élesben megy a dolog. Ugye volt a tévé, még ha a magyar királyi is, de a kuktafedő akkor kezdett igazán sípolni, amikor ridert kért tőlünk a csaj. Ha valaki nem tudná, hogy mi a szar az a rider, legalábbis ebben a kontextusban (mi sem tudtuk, meg is kérdezte a csaj, hogy milyen zenészek vagyunk mi, ha ezt sem tudjuk, mi mondtuk, hogy rosszak, illetve hogy mi egyáltalán nem vagyunk zenészek), hát az a rajz, ami mutatja, hogy a színpadon kb. ki hol fog állni, hogy a hangosító mindent a seggünk alá tudjon menten tolni.
   Fél tízkor sikerült is mindenkinek megjelenni, elindultunk befelé, ahol először is kaptunk szép karszalagot,

   aztán pedig mondták, hogy büfé itt, a színpad ott, az öltözőnk meg amott. Hűjnyeazannya! Öltöző...? Baszki, ezek viccelnek velünk! De nem, tényleg volt öltözőnk, a Malacka és a Tahóval közösen. Hát erre inni kell. Megkerestük a színpadot, ami pont a büfével volt szemben, kb. hat méterre, ez kiváló. A közönségnek van kb. harminc négyzetmétere arra, hogy Timur Lenkre tombolva lebontsa a szabadidőközpontot, hát, izé. Viszont ez a harminc négyzetméter bőségesen elegendő volt arra, hogy a megjelent közönség kényelmesen elférjen, még abban az esetben is, ha mindenki hozott volna magával még egy embert, hűha. Magyarán a fesztiválra bruttó kétszáz ember lehetett kíváncsi. Tagadhatatlan, megvan annak is a varázsa, hogy az ember bármikor megy a pulthoz, három percen belül sörhöz jut, nincs sor, nincs tolakodás, de azért mégismán. Művészek volnánk, vagy miafasz, bennünket a siker éltet, nem a pénz, meg a sör.

   A második csapás akkor következett be, amikor a tíz órához közeledve odasündörögtünk a színpadhoz, hogy namosmingyá, udvariasan vártunk, hogy az előző zenekar lekászálódjon, erre egy csapat bekocogott és elkezdett dugdosni, hangolni, serénykedni. Csak néztük a színpadot, hogy ezek ott sehogy sem mi vagyunk, akkor meg mi van...? Takit elzavartuk tájékozódni, ő visszajött, hogy a technikusnak lövése sincs, kik ezek, mikor kellene jönniük, arról sem, hogy az előzők kik voltak és mikor kellett volna kezdeniük. Sajnos arról sem, hogy mi kik vagyunk és mikor kellene kezdenünk.

   Némi egyezkedés után kiharcoltuk, hogy úgy tizenegy tájt mi jöjjünk, aztán oszolj. Volt, aki ott ivott a büfében, volt, aki kényelmesen az öltözőben, volt, aki csámborgott fel-alá és úgy ivott. Tizenegykor berajtoltunk, aztán hadd szóljon. A technikusok minden színpadi alapot kis hangerőre vettek azzal, hogy be van mind mikrofonozva, ezért kint majd jól fog szólni, és majd a kontroll-ládákba tesznek vissza valamit, hogy a dobon kívül mást is halljunk. Mi már gyanakodtunk, és valóban, nem ok nélkül, nem sikerült nekik. Belülre legalábbis biztosan.

   Ezen túltéve magunkat mint a TSZB (Túlzott Szeszfogyasztással a Békéért) párt képviselőiként léptünk fel, ennenmagunkat dicsőítő kortesdalokkal. Pártprogramunk alapvető gazdasági/szociális pilléreként a sör azonnali ingyenessé tételét ígértük meg választóinknak. Természetesen a borivók is, a felesezők is pártunk szárnyai alá tartozhatnának, alakíthatnak mondjuk külön frakciót, de minek, a célja mindannyiunknak úgyis egy.
    És persze éjfél (azaz a kampánycsend) előtt egy perccel még beordítottuk a mikrofonba, hogy a Viktor egy pernahajder, a Péter egy semmirekellő, a Gábor pedig egy... egy... olyan izé! Utána jót röhögtünk, hogy most már nem tudnak válaszolni, mert kampánycsend van, jól kibabráltunk mindannyiukkal, hahaha!

   Végülis lokális siker volt, a szabadidőközpont közönségének kb. egyharmada nekünk örült, beleértve ebbe Soma művésznőt is, aki egyrészt bemozdult a zenénkre, másrészt koncert után még gratulált is Takinak, hogy ő utálja a paródiákat, de ilyen finoman cizellált köcsögségnek ő sem tud ellenállni, szeret bennünket, stb. Ezt a legautentikusabb embertől, Takitól tudjuk.
    Van egy másik információ is, Jeti megkért bennünket, finoman sejtessük, hogy az öltöző koncert után másra is jó, nem csak öltözni, már ha az ember nem túl sietősen pakolja el a... hm, szaxofonját, hogy még játszani lehessen rajta, még akkor is, ha izé... értitek, na... na! Ennél cizelláltabban már nem lehet kifejezni, hogy éppen dugott valami csajt, közben rányitottak a Malackások. Ez is autentikus forrásból származik, Jeti mondta.

   Ez itt meg a vélemény vége, ezt meg mi mondjuk.

----------------------------------------------

   Susa küldte nekünk ezt. Audiatur et altera pars. :-)

Sziasztok!

479 fizető vendég volt a fesztiválon és a mindent egybevető számolások szerint 560 körül a végkifejlet.
Egyébként tényleg jók voltatok, legalábbis kívülről.

a szervező csaj

« vissza