A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2001. január 19-i Vekkeres koncertről

   Mostmán sztárok vagyunk. Idézet következik a Zenész Magazinból (VIII. évfolyam 74. szám, 2000/12, 80. oldal, Bakos István: Ébresztő Vekker Music Pub, az időmulató. Ára: 596 Ft). A tulaj szerint "Az "alternatív házibuli vonalat" a Timur Lenk képviseli nálunk. Hatalmas érdeklődés övezi zenéjüket. Nézőszámban felülmúlnak mindenkit." A "mindenkit" alatt a cikk tartalmából következően a következő zenekarokat kell érteni: Herfli Davidson, Jeff Porcaro emlékzenekar (a Keresztes Ildikó énekel benne), Jimi Hendrix Memorial Band és még egy csomó valószínűleg csak számunkra ismeretlen, de egyébként világhírű zenekar: Equus, Muddy Shoes, Spo Dee O'Dee.
   Vonjuk hát le ebből a megfelelő következtetéseket. Mi vagyunk a legnépszerűbbek, tehát csakis valami külső erő aknamunkája gátolhatja világhírűvé válásunkat és pénzben úszásunkat. Vagy nekünk van a legtöbb haverunk a környéken.
   Maga a koncert gyorsan telt el, mert a Sógornak másirányú elfoglaltsága miatt mihamarabb távoznia kellett. De éppen ezért a hosszabb Timur Lenk koncertek sajátjának tekinthető szünet utáni erős színvonalzuhanás elmaradt.

   Tehát h igiénia, higiénia higiénia. A koncertjeink mostanában egyre inkább úgy néznek ki, mintha tixszel mosták volna ki őket negyven fokon. Semmi botrányos elbaszás, öreg erősségünk, az ős-amatőr hangzás is már csak nyomokban, és a makacs részegségeket a színpadon lassan felváltja a tőlünk merőben idegen precizitás. A számokat rendre egyszerre fejezzük be, a szólók a helyükön, és a Taki is már csak alig-alig hagy ki egy versszakot. Persze új számunk sem született már jó ideje, furcsa is volna, hiszen nem is próbálunk. Ahogy majd utólag mondani fogjuk a zenetévés riportokban: az utóbbi időben stúdiózunk, sokat, nagyon sokat dolgozunk. Akár csak a kis tátogó köcsögök a zétévén. A botrányos produkciók elmaradásához természetesen annak semmi köze nem volt, hogy az Endre másnap vizsgázott Szegeden és ezért a koncert estéjén nem ivott. Áááá...

   A hangulatot csak két dolog mentette meg. Az egyik a másnapi Jimmytemetés apropója, ami remek alkalmat adott arra, hogy Fisher az elmúlt hetek létező összes jimmysviccét elsüsse szokásos közönségdühítő stílusában. Taki is megpróbálta kiénekelni a négy oktávot a Király tiszteletére, de ez most sem sikerült.

   A másik érdekesség az volt, hogy volt vendégzenekar. Közmondásos vendégszeretetünkre vall, hogy a FISH! együttesnek (kényesek a felkiáltójelre a végén, talán a neoluxos falfirkák stílusát idézendő, talán fasztudjamiért) átengedtük a főidőt, és mi játszottunk először. Jó házigazdától ez természetes, ehhez sem volt semmi köze az Endre másnapi vizsgájának. Áááá...
   A Fish! viszont hozott egy csomó embert, akik kevésbé röhögve, többnyire viszont rémülten hallgatták végig a TL-repertoárt. Taki elmondása szerint utoljára azon a szegedi koncerten volt ennyire boldog, amelyen az értetlenkedő és megvető pillantások mellett még fenyegető levelet is kapott koncert közben. Egyszóval: érdekes találkozás volt ez mindkét részről, kicsit olyan, mint amikor a nasonáldzseografikon az afrikai lepkéket tanulmányozó biológuscsoport váratlanul egy eddig ismeretlen, minden képzeletet felülmúlóan köcsög gorillatörzsre bukkan.

   A mi részünkről, miután szokás szerint szépen eltemettük a rakendrollt és mentünk sörözni, kíváncsian találgattuk, mi jön ezután, egy egészen jó kis újraélesztési kísérletnek lehettünk tanúi a Fish! részéről. Megmozdultak a hozott emberek is, egészen korrekt kis mulatság kerekedett, vót dzsamp dzsamp, tibeti tócsá, tibeti tócsá, ugrálósmutogatóskiabálós, pörgős ritmusban. Jó vót, Fish! Maradjatok együtt!

Aztán ittunk reggelig.

« vissza