A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. június 17. szombat - Pilisszentiván, sportpálya (Rock A Villa Körül Feszitvál) este 10-től.

Az utolsó nem kishír jellegű frissítések:
- Képek a 2015. október 24-i hatvani koncertről
- Vélemény a 2015. október 24-i hatvani koncertről

A régebbi frissítések »

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a szeptember 30-i dabasi koncertről

   Többszörös születésnap a Zöld Sasban - ígéretes lehetőség. Mindenki egyformán boldog (vannak, akik sokkal egyformábban), az emberek egymás ölébe bújnak, s mint a malacok, részegek lesznek. A helyszínen diszkrét visszafogottság fogadott bennünket, húszegynéhány ember üldögélt békés ünnepelgetés közepette, bólé, gyertyák, félhomály, kulturált beszélgetés. Még aki mocsokrészeg volt, az sem kötekedett, semmi törés-zúzás, hejehuja.

   A mi szempontunkból a jelenlevők két csoportba voltak oszthatók: akik már hallottak minket, és akik nem, ez utóbbiak csendes beletörődéssel várták, mit hoz a sors, ugyanis az előző csoport valamennyire tájékoztathatta őket a teljesítményünkről. Egyébként mindenki igen kedvesen fogadott bennünket, prejudikációnak nyomát sem lehetett érezni. Nagy nehezen befutott az egész banda, felállítgattuk a szerkót, legelőször természetesen a mikrofont, hogy az ünnepeltek kedvükre ünnepeltethessék magukat.
    A hangulat ennek ellenére továbbra is kellemesen baráti maradt. Valahogy olyan volt az egész, mint egy korai választási gyűlés, amikor még nem anyázzák egymást a résztvevők, és még nem vádolják egymást minimum egy egész óvoda megrontásával. A pultosok közül az egyik hazaszaladt hosszabbítóért, ezek után már teljes volt a komfort, kezdődhetett a koncert.

   A két csoportba oszlás megmaradt. A nevünk hallatán (mivel hogy soha nem hallottak még rólunk) nem lelkesedők továbbra is a diszkrét távolságtartás taktikáját választották, a hangos zene ellenére megpróbáltak tovább társalogni, mintha ott sem volnánk. A másik csoport feltétel nélkül hallgatta az együttest és táncolt. Valaki még az internetről kinyomtatott szövegekeinket is elhozta, ettől komolyan beaggódtunk, szerencsére voltunk annyira előrelátóak, hogy kottát nem tettünk fel a weblapunkra. Szóval nem nagyon kaphattak rajta bennünket tévesztésen, mindenesetre Taki gyorsan bejelentette, hogy mi tulajdonképpen dzsesszzenekar vagyunk, a szabad improvizáció pedig nekünk nagyon megy. Korrekt kis zene, korrekt kis tánc, korrekt kis hangulat. A hátsó részen korrekt kis társalgás.

   Ahogy telt az idő, azért kezdett a hangulat megjönni. A kevésbé kitartóak lemorzsolódtak, aki ott maradt, annak szinte mindegy volt, hogy mi, csak szóljon jó hangosan. Ezt ki is használtuk, már amennyire képesek voltunk: jó hangosan zenéltünk. Mindegy, hogy mit. Az ünnepeltek közben kezdtek teljesen megmerevedni, de amikor összepakoltunk, feléledve követelték, hogy a mikrofont hagyjuk ott. Taki, aki szintén nagyon belemelegedett a mulatásba, vállalta, hogy vigyáz a berendezésre.
Szóval kicsit bűcsészbuli íze volt a szülinapnak, de ez mondjuk még mindig sokkal jobb volt, mintha jó matrózkocsmai mulatás módjára szarrá törték volna a berendezést, esetleg velünk együtt. Így talán még van esélyünk egy második körre is.

« vissza