« vissza

... a 2000. szeptember 14-i Irinyi-udvari koncertről

   Úgy tűnik, az az öthalmi koncert annyira hasonlítható volt egy elemi katasztrófához, hog y Természet Ősanyánk mindenáron egyenlíteni próbált. Nem volt elég az előző koncert, ezt sem igen hibáztuk el. Bár az előjelek nem voltak biztatóak, egy nappal korábban Dörti bejelentette, hogy focizás közben szétrúgták a kezét, be van gipszelve, ő nem tud játszani. Hajjaj, most mi legyen... Kis töprengés után úgy döntöttünk, hogy azért még fellépünk, egy ember hiánya még nemigen befolyásolta döntő módon a hangzást. Szerencsére a Timur Lenk ebből a szempontból redundáns együttes, bármelyik alkatrész teljes diszfunkcionalitása mellett is képes ellátni feladatát, mint erre eddig is számos példa adódott már, igaz, szinte sosem sérülésből kifolyólag.

   Az Irinyi-udvarban nem volt nagy tömeg, úgy látszik, a JATÉ-n is létszámleépítés következett be. Nyilván az Universitassá való összeépítés mellett racionalizáltak is, célbavéve a legkevésbé hasznot hajtó, csak problémát jelentő réteget, a hallgatókat. Na nem baj, legalább nem kellett félórákat tolongani a büfé előtt, hogy a szükséges üzemanyagot magunkhoz vegyük. Békésen sörözgetve kivártuk, amíg az előttünk játszó együttes befejezte a műsorát, majd felballagtunk a színpadra, hangolgattunk, ilyesmi. Az addig is meglehetősen családias hangulat közben egyenesen bensőségessé fokozódott, valószínűleg mindenki ismert mindenkit, legalábbis a létszámból ítélve. Ha mindenki formálisan bemutatkozik mindenkinek, és egy bemutatkozás legalább tíz másodpercig tart, (természetesen konkurrens műveletvégzést feltételezünk), akkor sem tartott volna tovább három percnél az egész folyamat. Langy este volt, senki nem sietett sehová, az egész helyet valamiféle kellemes ráérősség lengte át, mintha visszatértünk volna a régi szép időkbe, amikor tollfosztás, kukoricamorzsolás (férfiaknál borozás, köcsögdudálás) mellett senki nem foglalkozott azzal, hogy holnap mikor kell a malacokat megetetni.

   Kellemes meglepetésként Dörti kijelentette, hogy azért valamennyire tud gitározni, csak pengetőt ne kelljen használni. Naggyon jó. Bemutattuk mint új tagunkat, Dörti The GipsHand, Közép-Európa legjobb begipszelt kezű gitárosa!, aztán nosza. Egészen flottul ment a dolog, bár néha támadt egy kis szerepzavar, amikor Dörti helyett Fishernek kellett volna fűrészelnie, Fisher helyett Jetinek szólóznia, Jeti helyett pedig Dörtinek kísérnie, de csak egyszer támadt probléma, amikor úgy osztottuk ki a szerepeket, hogy majd a Jeti a szaxofonján elfújja azt a pár akkordot. Jeti tiltakozott, hogy ez neki nehéz, de menten leugattuk, hogy nem lehet ilyen tehetetlen. Egész szépen ment a dolog, a hangosítás is megfelelő volt, nem lesz itt kérem semmi hiba.

   Ahogy játszottunk, egyre szaporodott a közönség, egyre jobban éreztük magunkat, úgy festett, a hallgatók is. Lám, lám, mit tesz a jó zene, na meg a sör. Később a sörnek más hatása is megmutatkozott, szerencsére csak erősen a koncert végefelé, amikoris Taki jó szokása szerint kezdte elfelejteni a szövegeket, ezt persze másik jó szokása szerint idióta vigyorgással megpróbálta elleplezni, ezt ugyan senki nem vette be, de a kegyes hangulatban mindenki elnéző mosollyal tolerálta.
   Roppant megelégedve vonultunk le, ismét egy jó koncerten vagyunk túl. Lassan tenni kellene már valamit, hogy visszaszerezzük régi jó rosszhírünket.

« vissza