A fejléc / nemkő

A koncertek:
2017. szeptember 23. szombat - Budapest, Lámpás (VII. Dob u. 15.).


A hírlevél, ha kő, ha nem és emil »   A vendégkönyv »   A TL a Fácsén »

Koncertügyi manager: Görögh Attila goroghatus(kukac)gmail(pont)com, 06 20/258-58-02
Timur Lenk-póló kapható »

« vissza

... a 2000. március 24-i Rómer-házi koncertről

   Alice Csodaországban, csak éppen Tarantino forgatókönyvéből és Menzel rendezésében. Pedig egyébként egészen normálisan indult a koncert, megbeszéltük, hogy este 8-kor a Sógoréknál összefutunk, aztán rögtön indulunk is Győrbe. És lőn, nyolc óra tízkor még a Taki is befutott, pedig ő az utóbbi nyolc évben kb. két évet késett. Ennek örömére rögtön kinyílt néhány sör, aztán még néhány, fél tíz tájt el is indultunk. Kb. 20 km-es szakaszokra bontottuk a Budapest-Győr távolságot, az egyes etapok legyűrését örömteli pisálással nyugtázta a csapat, szóval azért tartottuk a formánkat. Győrben beült közénk Söri, mutatta az utat, megállás után menten előkerült pár ember, hogy mit segíthetne. Mondtuk, hogy semmit és elindultunk lefelé a Rómer-házba.

   Innen meglehetősen érdekessé vált a dolog. A helyszín egy otthonossá átalakított pince volt, a lemenetelt a lépcsőfordulókban gondosan elhelyezett tükrök segítették elő, amik miatt sosem volt egyértelmű, merre is kell fordulni, már ha kell egyáltalán. Az ötletet nyilván egy elvarázsolt kastélyból merítették. Leérve egy lakályos kis helyiséget talált az ember, hangulatvilágítással és kb. 25 főre méretezve. A bejárattal szemben álló könyvespolc tele volt a Filmművészet c. folyóirat bekötött számaival, művészfilmek videokazettáival, valamint esztétikával, bölcselettel és kultúrával foglalkozó művekkel. Balra diszkrét pult, rajta egy, a szarvasi Vas- és Fémművek által gyártott kávéfőző, egy echte töröknek kinéző rézkancsó, néhány bögre, meg egy szamovár. A pult mögötti, raktárnak látszó helyiségbe a jelek szerint bárki bemehetett. Megszólítván az egyik, éppen kijövő embert, miszerint "Kávé van?", az illető hosszan, komolyan elgondolkodott, majd lassan közölte, hogy "... nincs... éppen... elfogyott... de úgy... két-három... héten belül... lesz." Aha.

   Közben Söri kihozta a pult mögül a zenekari sört, akinek jutott, az ivott, akinek nem, az kiruccant a két percre levő nonstop boltba. A nonstop bolt hátsó részéből egy lépcsőn le lehetett jutni egy kis bárba, ahol darts és egy teljes hangerőn tomboló wurlitzer szórakoztatta a szemmel láthatóan négy őrző-védő-emberrabló-pénzbehajtóból, egy szimpatikus, zizegő melegítős fiatalemberből, két középkorú háziasszonyból, egy életunt festőművészből, egy kubikosból, egy, tipikusan a kegyeleti szakmában dolgozó éltes úrból, valamint egy papucsos csajból (róla kiderült, hogy fent dolgozik a boltban, csak elunta, és lejött kicsit táncolni) álló közönséget.
    A wurlitzer eljátszotta a "Túl szexi lány"-t, eztán a "Petróleumlámpa" következett, mindenki önfeledten táncolt, a hangerőtől kezdtek lerezegni a poharak az asztalról, mi pedig elmenekültünk, mielőtt még egy százasért elbazseváltatják "A kör közepén állok"-ot is. Fent a boltban a Dörti zsemlét kért. "Friss?" tette fel a kérdést úgy háromnegyed tizenegy tájt. "Este jött"-volt a válasz. "Nade friss?" feszegette tovább Dörti, gyanítván, hogy itt az "este" fogalmába bőven belefér a délután négy óra is. "Este jött!!" "Aha. Mégis, hány óra körül?" " Hát este!!! Jön zsemle reggel, meg jön zsemle este."- így a precíz válasz.

   Vissza a Rómer-házba. A pult mögött egy idősebb, aranyos bácsi. Ő a "kérek egy kólát"-ra döbbenten maga mögé nézett, mintha Godzillát sejtené a raktárban, majd erőt véve magán visszafordult és közölte, hogy "Öööö... kóla... az nincs." " Akkor narancslé?" Ismét maga mögé nézett, mintha már King Kong is ott lapulna Godzilla mellett, aztán lemondóan, mintha csak azt mondaná, hogy "Ide lőjetek, elvtársak!", megadta a felvilágosítást: "Narancslé...? Az sincs." Még pár kérdés után, mikor már végképp a sarokba lett szorítva, akkor mint a partizán, aki tudja, hogy a többiek közben már elmenekültek, nagy nehezen elárulta, hogy kizárólag tea van. Szinte várta az ember, hogy szegény a vallomás után mindjárt ráharap egy ciánkapszulára.
   Ezek után megállapítottuk, hogy a Rábán is történt szennyezés, csak itt nem cián, hanem valami titkos droglaboratórium engedhetett a folyóba pár tonna LSD-t a napokban.

   A közönség elég vegyes volt, a típusbölcsésztől elkezdve az enyhén értelmi fogyatékosnak kinéző művészemberen át az érzőszívű metálosig minden műfaj képviseltette magát. Az előttünk játszó zenekar, az Utolsó Vacsora is elég érdekes társaság volt. Először is mire odaértünk, már belőttek mindent, mi csak a készbe ültünk bele, menet közben pedig beállítgatták a cuccot, hogy még mi is jól szóljunk rajta. Amikor a Dörtinek elszakadt egy húrja, a gitárosuk előrejött és odaadta neki a sajátját. Hmmm... Ezek tutira ufók. Megegyeztünk, hogy ők játszanak előbb, enyhe öniróniával elmagyarázták, hogy ők dark rockban utaznak, mi másodiknak majd felvidítjuk azokat, akik a műsoruk után esetleg még maradnak. Eztán kiálltak a színpadra és rendes ember módjára elkezdtek inni meg cigizni, éppen csak a nők hiányoztak, a kártya, meg a lóverseny. Mindezenközben még zenéltek is, a szöveg nem ugrik be, de a stíl kb. "Rothad a világ, pusztul az ember, Krisztus leesik a keresztről" féle volt, szóval a számok által sugallt hangulat nem éppen a túlzott optimizmus volt. Érdekes ambivalencia, na.

   Mi ezalatt szépen berúgtunk, mire mi jöttünk, a Sógornak már nagyon vizenyősek voltak a szemei. De azért valamit még érzékelt, pl. egy szám után, amiben összesen kb. két hangot talált el, azokat sem akkor, amikor kellett volna, megkérdezte, hogy "Ugye nem volt nagyon rossz?". Szóval hoztuk a formánkat, ettől függetlenül mindenki jól érezte magát, ki ezért, ki azért. De főleg azért. Utána dzsemszessön, akkor kiderült, hogy majdnem minden jelenlévő zenész. Hűha! Szerencsére csak Janót köcsögözte le egy ember, amiért hazamenni vágyván leszerelte a cintányérjait, hogy ő azokat vinné mosmán.
   Ettől az apró balesettől eltekintve a fíling pozitív volt, ha lesz legközelebb, azért majd jobban felkészülünk, előtte megnézünk pár órányi Monty Pythont, aztán belőjük magunkat, nem lesz semmi baj.

« vissza