A koncertek:

2024. március 23. szombat, Budapest, BARhole (1074 Bp., Dohány utca 7.) TIMUR LENK // Johnny Tea And The Noisy Boys ~ Barhole

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil » A vendégkönyv » A TL a Fácsén » Timur Lenk-póló kapható »
Koncertügyi manager: dr. prof. alk. Selyebi Péter, selyebi(pont)peter(kukac)gmail(pont)com, +36 70 560 4540
« előző index következő »

Sue-Anne Richardson és Jeff McNemara:
Ölelj, míg jön a hajnal... - 11. rész

   Mikor Cynthia belépett a kastély kapuján, barátnője már a hallban várta:
- Végre megérkeztél, már csak rád vártunk. Megmutatom a szobád, de siess az öltözéssel, mert fél óra múlva vacsora. Egyébkint már itt van John is, akinek be akarlak mutatni.
- Jól van, már rohanok is.
   Miután elfoglalta a szobáját, Cynthia ledobálta a ruháit és beállt a zuhany alá, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy illatos legyen, hiszen nem lehet tudni milyen ez a Johnny fiú és már itt az ideje, hogy egy kis színt vigyen az életébe. Ezért alaposan megmosta minden nyiladékát, majd egy hirtelen ötlettől vezéreltetve előkapta neszeszeréből borotváját és kis pajkos félmosollyal az arcán szív alakúra borotválta édes kis kéjrózsája környékét. Noha sietnie kellett, nem aggódott, hiszen a hosszú út során volt ideje kitalálni, mit vegyen fel. Így magára öltötte csipkés fekete alsóneműjét és magára fújta érzéki illatú Kenzo parfümjét. Tudta, hogy ezzel az illattal sikeres lesz, hiszen még meg sem jelent a piacon. Szerencsére egyik legrégibb barátja a Kenzo marketing igazgatója, így mindig még piacra kerülés előtt juthatott a legújabb illatmintákhoz. Miután megfésülködött, haját feltűzte egy rafinált, de szexis kontyba, feldobta laza sminkjét, és magára öltötte direkt erre az alkalomra vásárolt fekete szűk Dior ruháját. Egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, majd levonult az étkezőbe.

   Mikor belépett a terembe, érezte, hogy minden szem rá szegeződik és a csodálat apró sóhajai hagyják el az asztal körül ülők ajkát. Ki akarta élvezni a pillanatot, így lassan közelített a helyéhez, hogy mindenkinek legyen ideje megcsodálni csodás alakját. Nemhiába izzadt annyit az edzőtermben minden este.
   Már éppen leült volna, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- El se hiszem hogy egyedül jött. "Ollókezű Edward" barátját hol hagyta?
Cynthia tátott szájjal meredt asztalszomszédjára:
- John Woodbery, már megint maga az? Mindig maga? És mikor hagy fel végre ezzel az idétlen viccelődéssel?
- Cynthia, Johnny ti ismeritek egymást? Ezt azért nem hittem volna. De annál jobb, így aztán igazán érdekes estének nézünk elébe! - lelkendezett Annick.
- Azért csak ne olyan hevesen! - tiltakozott Cynthia, aztán gyorsan rájött, hogy nem érdemes most itt konfliktushelyzetbe keverednie, ezért egy mosolyt erőltetett az arcára:
- Örülök, hogy újra látom. Mivel Ön mellett van a helyem, alkalmunk lesz másról is beszélni, nem csak az én "barátaimról". Fogjuk fel üzleti vacsorának.
- Ahogy gondolja - szólt John, majd Cynthia alá tolta a széket, közben nem felejtve el egy hosszú pillantást vetni a lány formás hátsójára. "A ma estét már nem úszod meg" - gondolta. A vacsora a kínos kezdet után végülis elég kellemesre sikeredett, a felszolgált fogások pedig egytől-egyik remekek voltak, kezdve az osztrigával, majd a lazaccal, nem elfeledve a vadakat és a desszertet sem, a mi Cynthia kedvence, a madártej volt. Mivel a házigazdák igazán igényesek voltak, minden ételhez a megfelelő bort szolgálták fel, így Cynthia, aki egyébként nemigen ivott, kicsit becsípett a vacsora végére és csak azt vette észre, hogy hevesen flörtöl Johnnal, aki vevő is volt erre. A lány meglepve tapasztalta, hogy ez a kis játék nagyon kedvére való, majd eszébe jutott, amit még spanyol származású nagyanyja mondogatott: Nincs rossz férfi, csak kevés pia. Cynthia ezért alaposan szemügyre vette asztalszomszédját, és meg kellett állapítania, hogy a férfi akárhonnan nézi, remekbe szabott vonásokkal rendelkezik.

   Miután felálltak az asztaltól, Annick elkiáltotta magát: Most pedig játszunk party pókert!
- Ez az! Ez az! - helyeselt mindenki a társaságból, csak Cynthia nézett értetlenül.
- Á persze, maga ezt biztosan nem ismeri - reflektált John. - A játék lényege, végülis sima póker, annyi a különbség, hogy nem pénz a tét, hanem ruha. A téteket mindenki csak magáról veheti le. A tétek kiváltása pedig megegyezés tárgyát képezi.
   Cynthia először óckodott ettől a fajta a játéktól, de a többiek rábeszélésének nem tudott ellenálni és még egyébként sem volt kedve lefeküdni. Így aztán bevonultak a pókerterembe, és leültek a kerek, zöld posztóval borított asztalhoz. A terem dekorációja elég furcsa volt, hiszen mindegyik kép egy-egy szexuális tartalmú jelenetet ábrázolt, melyek Ó történetét mesélték el. Eleinte elég finoman ment a játék, bár Elliot, John ügyvédje gondosan ügyelt arra, hogy mindig mindenkinek a pohara tele legyen. Cynthiának elég jól ment a játék, amiről a többiek nem kis meglepetéssel vettek tudomást, de nem tudhatták, hogy a lány nagyapja összes vagyonát pókeren nyerte és kínosan ügyelt arra, hogy minden utóda kitűnően sajátítsa el a játékot. A legrosszabbul Carolyn és Annick játszott, rajtuk alig másfél óra múlva csak a bugyijuk maradt. Aztán a sok alkohol a férfiakat is meggyengítette, így szép lassan Ők is meztelenek lettek. Eddigre már Cynthián is csak csipkés alsóneműje maradt, de Ő a többiekkel ellentétben szinte teljesen józan maradt. Mikor már a két lány is megszabadult összes zavaró ruhadarabjától, John javaslatot tett:
- Most pedig itt az ideje, hogy elkezdjük kiváltani a ruhákat. - Ekkor John letakarta a ruhákat egy vörös terítővel, majd alányúlt, ravaszul megkereste Carolyn és Annick melltartóját, majd így szólt:
- Mit érdemelnek azok a bűnösök, akiknek a zálogát a kezemben tarom? - és Elliotra kacsintott. Elliot fogta az adást és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette:
- Itt a kandalló előtt szeretkezzenek!

Vége a 11. résznek, folytatása következik...

« előző index következő »