A koncertek:

2024. március 23. szombat, Budapest, BARhole (1074 Bp., Dohány utca 7.) TIMUR LENK // Johnny Tea And The Noisy Boys ~ Barhole

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil » A vendégkönyv » A TL a Fácsén » Timur Lenk-póló kapható »
Koncertügyi manager: dr. prof. alk. Selyebi Péter, selyebi(pont)peter(kukac)gmail(pont)com, +36 70 560 4540
« előző index következő »

Sue-Anne Richardson és Jeff McNemara:
Ölelj, míg jön a hajnal... - 6. rész

   Másnap reggel, mikor az iroda felé tartott, azon gondolkozott, vajon milyen hírek várnak rá bent. Ám nem volt sok ideje ezen elmélkedni, mert amint belépett, a titkárnője kezébe nyomta a telefont:
- John Woodbery az, és már másodszor keresi...
- Drága Cynthia, sikerült végül megszabadulnia ollós barátjától? Egyébként mindegy, Én személy szerint nagyon élveztem a kis műsorát. Előadja privát is vagy csak szélesebb közönség előtt?
- ... - Cynthia válaszolni szeretett volna valami ordenárét vagy csak lecsapni a kagylót, de munkahelyén volt és félt a lehetséges következményektől. John azonban már folytatta is mondókáját.
- Félretéve a tréfát, ragaszkodom ahhoz, hogy Maga intézze a cégem kampányát. Hiába ellenkezik, a főnöke már áldását adta. És hogy elkerüljük a további bonyodalmakat, úgy döntöttem a cégénél tárgyalunk ma 2-kor, egyébként már ez is le van vajazva csak bele kell néznie a határidőnaplójába. Na addig legyen jó és ne produkálja magát! -mondta John majd letette a kagylót nem hagyva időt a válaszra sem.
   Cynthia hirtelen azt se tudta, köpjön-e vagy nyeljen. Annyira fel volt háborodva, hogy le kellett ülnie, hogy összeszedje magát egy kicsit. - Mégis mit képzel magáról ez a John Woodbery? - Cynthia nem igazán tudta hova tenni a férfit. Valahogy egyszerre taszította és vonzotta is ez a fajta magatartás. - Na mindegy, ideje munkához látni.
A délelőtt hamar eltelt, hiszen sok felgyülemlett irat várta az asztalán, amiket mind gyorsan kellett elintézni. Így még ebédelni sem maradt ideje. Amikor az órájára nézett, látta, hogy mindjárt 2 óra van. Gyorsan elszaladt a mosdóba, hogy rendbe tegye a sminkjét, és mire visszaért az irodájába, John már ott várta. Háttal állt az ajtónak, így Cynthia alaposan szemügyre vehette a férfi kisportolt alakját, széles vállát és a göndör barna fürtöket. Be kellet vallania magának, hogy ritka az ilyen jó kiállású férfi. Megköszörülte a torkát, majd megszólalt:
- Jó napot, Mr. Woodbery!
   Ahogy a férfi megfordult, Cynthia szemből is megcsodálhatta az impozáns látványt.
- Hagyjuk az udvariaskodást, hívjon csak Johnnak. Csodásan néz ma ki. - mérte végig a lányt leplezetlen csodálattal a férfi.
- Rendben van, John. Kérem foglaljon helyet, és talán kezdjük is el a tárgyalást.
- Arra gondoltam, elmehetnénk valahova ebédelni, hiszen a titkárnőjétől tudom, hogy még nem volt ideje enni.
- Hálás lennék, ha nem akarná megszervezni az egész napi programomat. Tisztában vagyok vele, hogy az ön cége nagyon fontos ügyfél nekünk, de talán nem kéne visszaélnie a helyzettel.
- Ugyan már Cynthia, ne legyen ilyen merev. Én csak arra gondoltam, hogy összeköthetnénk a kellemeset a hasznossal.
- Ha jól sejtem, önnél ez életfilozófia.
- Ne mondja nekem, hogy nem esne most jól egy Cézár saláta. Tudom, hogy az a kedvence.
- Maga nyomoz utánam?
- Csak szeretek tájékozódni az üzletfeleimről. - John elmosolyodott, és ennek a kisfiús mosolynak Cynthia nem tudott ellenállni.
- Na jó. De csak azért, mert tényleg éhes vagyok. Felkapom a táskám és mehetünk is.
- Azért én a maga helyében megigazítanám a szoknyám, mielőtt valaki letámad. Cynthia csak ekkor vette észre, hogy kilátszik a fél feneke. - Csak én lehetek ilyen szerencsétlen! - gondolta. Miután mindent a helyére tett, elindultak a közeli étterembe...

   Az étterem bejáratát képező lépcsőn John taktikai megfontolásból előreengedte Cynthiát. Miután megállapította, hogy feneke gömbölyűbb és formásabb azoknál amelyek valaha is kezei közé kerültek, éppen nyúlni készült a remekbe szabott szoknya hasítéka felé amikor megszólalt telefonja.
- John Woodbery- jelentkezett be.
- Szia Johnny fiú! Carla vagyok.
- Csak nem az a Carla akinek az az elbűvölő ikerhúga Jane?
- De bizony, és az ígéretedet akarjuk behajtani rajtad, ma délután ráérünk, hogy elvigyél motorcsónakázni.
- Rendben. Másfél óra múlva a mólón leszek.
- Mi is Johnny! Csók!
- Csók!
   John már a gondolatba is beleborzongott, hogy a délutánt a híres Heymann ikrekkel töltheti.
- Magát érdekli valami a nőkön kívül? - kérdezte Cynthia.
- Persze, a baszás - válaszolta John
- Ha nem az ügyfelünk lenne, már rég arcul csaptam volna...
- Tudja mit játsszuk azt, hogy ez nem business-lunch, hanem randevú, ha valami nem tetszik, arcul is csaphat, de ha elbűvölöm, a randevúk nemzetközi szabályai szerint ágyba bújik velem.
- Maradjunk a business-nél - felelte Cynthia, bár nyakig pirult és mellbimbói is úgy ágaskodtak, mint két táltos paripa.
- Ha maga ilyen sótlan, hát legyen. Pedig én bíznék az adott szavában, ilyen kerek fenékkel csak becsületes lehet.
- Egyrészt a magafajtájának soha nem adnám a szavam, másrészt honnan tudja, hogy becsületes típus vagyok és egyébként is viselkedjen. Én nem holmi kis nőcske vagyok.
- Apám mondta mindig: "Fiam, sose bízz laposseggű nőben!", maga meg ennek pont az ellentéte!
- Hogy lezárjuk ezt a beszélgetést, ezt most bóknak veszem.
- Jó, ebédeljünk és beszéljük meg az üzletet.
   John kivételesen az ebéd alatt csak üzleti ügyekről beszélt Cynthiával, a nő egészen meg is lepődött, már szinte szimpatikusnak is tűnt neki ez az agilis fiatalember, de az ebéd végén John bejelentette:
- No, engem vár a móló és a hölgyek. Viszontlátásra! A számla miatt ne aggódjon, ismernek engem. Azzal távozott.
- Viszlát! -mondta Cynthia és megfogadta magában, hogy ezzel az aljas szeméttel soha többé szóba nem áll.

Vége a 6. résznek, folytatása következik...

« előző index következő »