A koncertek:

2021. szeptember 25. szombat, Hunnia Bisztró (Budapest, Bank u. 5.) Timur Lenk zenekar // EASZU: Itt az ősz! Vivaldi: "4 feles" című zeneműve punkosan!
2021. október 09. szombat , Szegedi Rock Klub, Vendég: 0 Ft + ÁFA.
2021. november 06. szombat, Budapest, Riff club Budapest, Szent István krt. 2., Vendég: 0 Ft + ÁFA.
2021. december 27. hétfő, Budapest, Riff club Budapest, Szent István krt. 2., Vendég: még nem tudjuk, ki.
2022. január 08. szombat , Szegedi Rock Klub, Vendég: még nem tudjuk, ki.

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil » A vendégkönyv » A TL a Fácsén » Timur Lenk-póló kapható »  
Koncertügyi manager: dr. prof. alk. Selyebi Péter, selyebi(pont)peter(kukac)gmail(pont)com, +36 70 560 4540
 

« vissza

Menotti kapitány, Szökkenő Szar és a Kalóz

   A Timur Lenk, hasonlóan más előadókhoz és együttesekhez (pl. Picasso Branch, Fresh, stb.), többek között a nagybetűs Életből is meríti dalainak témáit. Hogy ez az Élet mennyi mindennel szolgálhat, arra példa a következő néhány eset. Valójában nem maguk az események érdekesek, hanem a figurák.

   A Fehér Holló vendéglő, amely Szegeden, a Hotel Petróval (a hotel munkásszállóból avanzsált nívós vendégfogadó intézménnyé, mindazonáltal eredeti funkcióját is megtartva) szemben áll, kedvelt helye a MOL dolgozóinak. A Fehér Holló személyzete szemmel láthatólag egy főből állt, aki pincérként, szakácsként, pultosként, takarítóként, valamint kidobóemberként működött, mikor mire volt szükség. Az ember maga leginkább a "kétajtós szekrény", illetve a "barátságos sziklaomlás" szavakkal volt jellemezhető. Viselkedése tökéletesen idomult a vendéghez. Miután kihajította a teljesen ittas csőszerelőket ("Mész innet mán a picsába!"), karjára terítette az asztalkendőt, és egy ötcsillagos szálloda főpincérének stílusában érdeklődött, miben állhat a vendég rendelkezésére ("Parancsoljon, kedves uram, szolgálhatok ma éttermünk specialitásával...?").

1.) Barátságos pincérünk egy, már erősen vidám asztaltársaságot próbált kissé csendesebbre hangolni. Először csak udvariasan, később már kissé erőteljesebben. Igaz, mindezt kissé tréfás hangnemben, hiszen végül is meglehetősen jó vendégek voltak, tekintettel a raktárkészlet általuk elfogyasztott meglehetősen nagy hányadára. A végső érve a következő volt: "Most már csönlegyen, mert csak egyet intek, és KBF!" (Ehhez tudni kell, hogy a Központi Bányafelügyelet olyasmi szerepet játszik a bányák életében, mint az APEH a vállalkozókéban.) Kis csönd, majd valaki megkérdezte, hogy hogy jön ide a KBF? A pincér menten megadta a felvilágosítást: "Egyet intek, és Kapjátok Be a F*szomat!" Majd menten ráduplázott: "És ha az sem segít, akkor KBZ!" Erre már mindenki felfigyelt, hogy az mi, ő pedig rövid hatásszünet után kivágta az adut: "Az pedig a Kapjátok Be a Zacskómat is!!!"

2.) Betérve a Fehér Hollóba F. leült, megrendelte a vacsorát, majd érdeklődve nézett körbe. Pár asztallal arrébb két harmadosztályú csapkezelő ült, összesen nyomhattak úgy két és fél mázsát, előttük az asztalon töméntelen mennyiségű sörösüveg. Nem csináltak semmi különöset, ültek, hallgattak, időnként ittak. Kijött a vacsora, F. nekiállt, ők újabb söröket rendeltek. Feltűnő volt, hogy azok ketten meglehetősen mereven ülnek a széken, mondhatni, feszengenek. De azért itták a sört rendületlenül. Egyszer az egyik kissé megemelkedett, a másik nagyon megrovóan ránézett, erre visszereszkedett, de ezen kívül (a söriváshoz feltétlen szükséges mozdulatokat leszámítva) nem moccantak. F. evett, közben azon gondolkodott, miféle párbajnak is a tanúja éppen. Végül, amikor úgy félóra és két újabb sör múlva az egyik ismét megemelkedett kissé, a másik már nem érte be a csúnya nézéssel, hanem enyhén előrehajolt, és mutatóujjával fenyegető mozdulatokat téve közölte társával az Élet egyik aranyszabályát: "Borsodi gyerek nem hugyozik!"

3.) Menotti kapitány, Szökkenő Szar és a Kalóz egy szobában laktak a Hotel Petróban. Menotti kapitány, amíg teljesen el nem itta az eszét, az algyői ificsapat edzője volt, egyébként kb. 155 cm magas és negyven kiló. Szobatársai normálisabb testméretekkel rendelkeztek, igaz, Szökkenő Szar csípőficamos volt, Kalóz pedig félszemű. Szökkenő Szarral vigyázni kellett, mert nehéz volt előle kitérni a hotel három méter széles folyosóján, ugyanis sohasem lehetett tudni, a következő pillanatban merre is fog elmozdulni. A Kalózzal nem volt probléma azt kivéve, hogy nem mindig találta el, melyik is az ő szobája - olykor az emeletet sem. Csendes, visszavonult életet éltek, este nyolc után sosem jöttek ki a szobájukból.

   Ezért is volt igen furcsa F. számára, aki hajnal kettőkor meglehetősen ittasan tántorgott a szobája felé, hogy mit keres a folyosón Menotti kapitány, aki egy aggódó tyúkanyó arckifejezésével, kezében sörösüveggel és cigarettával mászkált fel-alá. Amikor meglátta F.-et, nagyon megörült, odaszaladt hozzá, és behívta a szobájába, miszerint "láttalak már villanykörtét cserélni, te ügyes gyerek vagy, gyere már, segítsél, nagy bajban vagyunk. Adunk sört is." Hát, ennél szívesebb invitálást F. már rég tapasztalt, nem is beszélve a műszaki diploma ily magasfokú elismeréséről. Szökkenő Szar és Kalóz is fent volt még, ültek az ágyukon, kezükben sör, cigaretta, a szobában már szinte szilárd halmazállapotban állt a füst. A gondterheltséget szinte tapintani lehetett, a minden bajok okozója pedig az asztalon hevert, számos üres sörösüveg és egy púposra pakolt hamutartó társaságában.
- Ezt itt ma vettem, az unokámnak, és rossz. Nem működik. A boltban még jó volt, itt már nem. Meg tudnád nézni, hátha meg lehet javítani...?- azzal Menotti kapitány átnyújtotta F.-nek a kis piros számlakatot.
- Valami papír van hozzá? - kérdezte F., gondolván, hátha elvesztették a kombinációt. De nem, Menotti kapitány átnyújtotta a komplett használati utasítást, és egy másik papírt, amire az eladó kivonatolta az előbbi lényegét és külön, nagy számokkal felírta a kombinációt is. A számlakat egyébként enyhe páncélszekrény-stílben működött, azaz egyetlen tárcsa volt rajta, annak tekergetésével kellett a 42-16-51 kombinációt beállítani, és akkor máris...
Úgy meredtek F.-re, mintha a a nagy Houdinire, aki a szemük láttára szabadult ki egy lelakatolt vasládából, amibe megbilincselve, megkötözve, valamint jégtömbbe fagyasztva helyezték el pár perccel ezelőtt.
- Hát ezt hogy csináltad...?!?

   Mint kiderült, délután négy óra óta küzdöttek a lakattal.
- Ez biztosan véletlen volt. Csináld meg még egyszer!
Hát jó. Lakat becsuk, 42-16-51...
- ... Most mutasd meg még egyszer, csak lassabban!
- Na figyeljenek, roppant egyszerű. Csak azt csinálják, amit a használati utasítás ír. - kezdte volna F. Menotti kapitány, Szökkenő Szar és Kalóz borzadva bámult a legalább tízsoros szövegre. F. rájött, hogy ez így nem fog menni.
- Eee... na jó. Először háromszor teljesen körbe kell tekerni a nyíl irányába...
- ...?... Azt meg minek?
- Hát hogy a mechanikát alapállapo...
- AHA! Fel kell húzni!!! - jött rá a lényegre Kalóz.
- Neeeem, a mechani...
- Hát persze, mert előtte fel kell húzni, mint az órát! - nagyon megörültek a dolgok ilyetén való logikus magyarázatának.
- Ö... Igen, pontosan úgy - adta meg magát F. - Ezután a nyíllal ellenkező irányba tekerve úgy állítjuk meg a tárcsát, hogy a jelölővonalka a 42-re mutasson...
Itt ismét baj támadt, ugyanis a tárcsán hatvan kis vonalka volt, és csak minden tizedik volt megszámozva. Látszott, hogy a társaság absztrakciós képessége nem terjed ki annyira, hogy abból a csupán hat számból kitalálják a többi helyét. Vagy csak a számokat nem ismerték. F. azon mélázott, hogy vajon a közönséges faliórát hogyan tudják leolvasni.
- Aztán előre 16, majd vissza 51 és tessék, nyitva van.

   Menotti kapitány a kezébe kapta a lakatot, hogy most ő. Lelkesen körbetekerte vagy hússzor, hogy biztosan jól fel legyen húzva, majd nekiállt a precíziós műveletnek. ...25... ...38... ...53..., F. érdeklődve figyelte, mikor veszi észre, hogy valami nem stimmel. Ez a második kör végefelé következett be. Gyámoltalanul felnézett F.-re, hogy jó-e még a dolog. F. ingatta a fejét, hogy már nem. Na akkor még egyszer. Meg még egyszer. Még egyszer. Aztán a Kalóz is próbálkozott párszor, Szökkenő Szar, látva társai sikertelenségét, kérte, hogy F. még egyszer mutassa be a mutatványt, de NAGYON LASSAN. És, tette hozzá Menotti kapitány, közben írjuk is, hogy hogyan is van az egész. Minek az nektek, gondolta F., ott van már két példányban, a harmadik már nem fog segíteni semmit. És lőn. Körülbelül egy órás tusakodás, magyarázás, káromkodás után F. úgy döntött, feladja. Sem Menotti kapitány, sem Kalóz nem jutott a megoldás közelébe, egyedül Szökkenő Szar tűnt tehetségesebbnek a többinél, ő húszból egyszer sikeres volt, de ezt az arányszámot az istennek sem bírta már feljebb tornászni.

   Végül F. nagy nehezen meggyőzte a társaságot, hogy higgyék el, ez a lakat jó és működik, az unoka biztos elboldogul majd vele. Megrakták sörrel, aztán eleresztették, F. pedig arra gondolt, hogy biztosan meg lehet a világot javítani, csak kurva macerás, a maga részéről ha valaha belép egy együttesbe és a saját életéből vett élményeket kell a közönség elé önteni, akkor nemigen fognak olyan hülyeségek az eszébe jutni, mint mondjuk:

"Fogjad meg most a két kezem,
mert te nagyon teccel nekem,
mingyá megyek, gyere velem,
s hogyha jössz, hát velem leszel."

« vissza