A koncertek:

2024. március 23. szombat, Budapest, BARhole (1074 Bp., Dohány utca 7.) TIMUR LENK // Johnny Tea And The Noisy Boys ~ Barhole

A hírlevél, ha kő, ha nem és emil » A vendégkönyv » A TL a Fácsén » Timur Lenk-póló kapható »
Koncertügyi manager: dr. prof. alk. Selyebi Péter, selyebi(pont)peter(kukac)gmail(pont)com, +36 70 560 4540

« vissza

XIV. rész: A titokzatos ballaszt

   Én rájöttem, de sok csillagász még nem. Valójában a Földnek van egy párja, ami a Nap átellenes pontján van. Ezért nem is látjuk, és műszerekkel sem érzékelhetjük, de már évmilliók óta így kering megbújva és naivan - akárcsak a mi bolygónk - a félelmetes vörös gázgömb mögött.
   Minderre úgy jöttem rá, hogy befogtam az orrom, ugrottam egy bazinagyot hogy elszakadjak a Földi gravitáció vonzáskörzetéből, és 365 napig próbáltam visszatartani a levegőt. Namármost, én kibírtam volna akár 400 napig is, de váratlanul a 183. napon alámsiklott a Föld, és a gravitációja beszippantott. Leérkezvén láttam, hogy ott minden ugyanolyan, a szüleim, a szomszédok, a terhes asszonyok, a fák, a levegő, még a vizek hullámai is. Azt hittem, hogy magammal is fogok találkozni, de kiderült, hogy a másik én is ugrott egy bazinagyot, és ő pedig az én Földemen landolt. Mindez azért történt így, mert nemcsak a tárgyak, de az események is párhuzamosan zajlanak e két kék bolygócskán. Pedig úgy megnéztem volna a hátamon azt az elérhetetlen viszkető pontot basszameg, meg a tarkómon az anyajegyet.
   Beláttam, ez így nem mehet tovább. Újabb nagy levegő, és nagy ugrás. 183 nap várakozás. Landolás itthon. De nem bírtam sokáig, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy van odakint valaki más, mások, emberek milliói.
Felvettem a szkafanderem, összekészítettem rekesz sört, és Jaj bácsi rugóival kiugrottam az űrbe, aztán kíjebb ugrottam bolygók keiringési síkjaiból. A cél pedig nem más volt, mint a Nap forgástengelye. A Naptól kb 150 millió kilométerre néztem ki a csatlakozási pontot, pontosan a Nap Északi-Sarka felett.
   És igen, ott voltam egyedül és másodmagammal, koccintottunk velem és velem, megnéztem a hátam és a tarkóm. Aztán azt mondtam a másik énnek, hogy üdvözlöm a Bobi kutyát, és én ne felejtsem el majd este kiengedni az utcára, hagy fusson. Jó, mondta én, és hazamentünk. Ja, és az üres ládákat hazavittük, mert nem szemetelünk, és a Star Trek űrhajót, az Enterprise-t megkarcolták volna a műanyag rekesz durva sorjái. A Jedik hajóit is nagygenerálra küldték volna az ütközés után…

« vissza