« vissza

   Egy languszta vánszorog a sinek között, módszeresen kerülgetve a vonatban megszült majd kidobott újszülötteket. Útközben jogi diplomáját olvasgatja, melyet a Tarisznyarákok Világszövetsége előtt kell megvédenie. Az egyik nagyobb csöppség a vonat után futva elhányja magát, és a kis languszta a diplomáját esernyő gyanánt használja.
   Jobbkormányos babakocsi csattog a talpfák között, és Benjámin ül benne, de háttal, hogy lássa kin gurult át. Turbó Benjámin űrhajós akar lenni, ezért mindig a közért pultjánál szarik rá a futószalagra. Most éppen a gyorsulást gyakorolja, és tapos. Majdnem elszállt! Hű!
   A vágány mentén áll a Zoltán öreg papa, és visszaemlékszik az ifjúkorára. Annak idején ő is megpályázta a végtelen fekete fényességet, de egy rossz döntés közbeszólt. Tudniillik az űrhajó startja előtti estén úgy megbaszta az akkor oly csinos és részeg Jolán nénit, hogy a farka három méteresre nyúlt. És így nem fért be a ruhájába. De ez már rég volt, ne is bolygassuk a múltat...
   Szóval Benjámin és kisfia (Benjámin ugyanis apa lett, mert édesanyja, Xénia már nagymama) tolják a babakocsit, és a langusztáról lepattanva feszállnak az űrbe. Zoltán papa könnycseppe csöppen a kannás bor zavaros felszínébe, hogy megint androidok jutottak ki az űrbe. A zűrbe.

« vissza